34.  STPA – rendszerelméleti veszélyelemzés

Eszközkártya
  • Mire való? A biztonság elemzése irányítási problémaként: mely beavatkozások (control actions) lehetnek veszélyesek, és miért adhatja ki őket egy irányító (szoftver, ember, szervezet); a hibátlan elemek veszélyes kölcsönhatásainak feltárása.
  • Tanulási eredmény: az eszközlap feldolgozása után képes leszel felrajzolni egy rendszer irányítási struktúráját, azonosítani a veszélyes irányítási beavatkozásokat és azok okait, és biztonsági követelményeket levezetni.
  • V-lépés: 3–4. Koncepció és architektúra (már a részletek előtt elvégezhető), 5. Részletes tervezés (a vezérlés, a kezelőfelület és az eljárások követelményei), 8. Verifikáció (forgatókönyv-alapú tesztek).
  • Bemenet: a PHA veszélyei, a funkciómegosztás, a vezérlési architektúra, a kezelői feladatok (HTA), a kezelőfelület.
  • Kimenet: veszteségek, veszélyek és biztonsági korlátok; irányítási struktúra; nem biztonságos beavatkozások (UCA); veszteséghez vezető forgatókönyvek; követelmények és intézkedések.
  • Időigény: egy irányítási hurokra 4–8 óra csapatmunka.
  • Kézikönyv: 17. fejezet, 17.4. szakasz.

34.1. Mikor használd?

  • Szoftverrel irányított, sok szereplős rendszereknél, ahol a balesetek nem csak alkatrészhibából, hanem az irányítás hiányosságaiból (hibás folyamatmodell, hiányzó visszacsatolás, rossz időzítés) fakadhatnak (Leveson 2011).
  • Ember és automatika együttműködésénél: a kezelő beavatkozásai ugyanúgy elemezhetők, mint a vezérlésé; a kezelő folyamatmodellje a helyzettudatosság megfelelője.
  • Korán: az STPA a koncepció szintjén is elvégezhető, és követelményeket ad a részletes tervezésnek (Leveson és Thomas 2018).
  • Kiegészítőként: az FMEA és a hibafa a hibaláncokat, az STPA a kölcsönhatásokat tárja fel; együtt teljesebb képet adnak (30. és 32. eszközlap).

34.2. Lépések

34.1. ábra. Az STPA lépései Leveson és Thomas kézikönyve szerint.
  1. Veszteségek: mit nem engedhetünk meg (sérülés, termékhiba, termeléskiesés, környezeti kár)? A veszteségek az érdekelt felek értékeiből fakadnak (Leveson és Thomas 2018).
  2. Rendszerszintű veszélyek: a rendszer olyan állapotai, amelyek bizonyos környezeti feltételek mellett veszteséghez vezetnek. A veszély a rendszer állapota, nem egy alkatrész hibája („a kobot a kezelő közelében túl gyorsan mozog”, nem „a szkenner elromlik”).
  3. Biztonsági korlátok: minden veszélyhez egy korlát, amelyet a rendszernek be kell tartania.
  4. Irányítási struktúra: az irányítók (szervezet, ember, szoftver), a beavatkozások lefelé és a visszacsatolások felfelé.
  5. A vizsgált beavatkozások listája az irányítási struktúra lefelé mutató nyilaiból.
  6. Nem biztonságos beavatkozások: minden beavatkozásra a négy kérdés: veszélyes-e, ha nem adják ki; ha kiadják; ha túl korán, túl későn vagy rossz sorrendben adják ki; ha túl sokáig tart, vagy túl korán áll le? A kontextus (mikor veszélyes) a megfogalmazás része.
  7. Forgatókönyvek: miért adhatja ki az irányító a nem biztonságos beavatkozást (hibás folyamatmodell, hiányzó vagy hibás visszacsatolás, hibás algoritmus vagy eljárás), és miért nem hajtódhat végre egy helyes beavatkozás (késés, kommunikációs hiba, a beavatkozó hibája)?
  8. Követelmények és intézkedések minden forgatókönyvre; ezek a verifikációs terv és a tesztesetek bemenetei.

34.3. Kidolgozott példa: a KoboCella cellairányítása

A KoboCella csapata a PHA két vezérlésen múló veszélyére (ütközés, váratlan indulás) STPA-t végzett (kézikönyv 17. fejezet). Három veszteség (L1 sérülés, L2 hibás motor a vevőnél, L3 termeléskiesés), három veszély és hat elemből álló irányítási struktúra lett az alap. A négy vizsgált beavatkozásra kilenc nem biztonságos beavatkozás és nyolc forgatókönyv született (34.2. ábra).

34.1. táblázat. Részlet a KoboCella STPA-jából.
UCA Beavatkozás és típus Kontextus Veszély Forgatókönyv → intézkedés
U1 teljes sebesség, kiadja a kezelő a közös térben van H1 a szkennermező karbantartás után rossz → mezőellenőrzés, napi próba
U2 teljes sebesség, túl korán a kezelő még nem hagyta el a zónát H1 a reakcióidő és a fékút nagyobb a tervezettnél → mérés a verifikációban
U5 ciklus indítása, kiadja a fedél nincs a helyén H2 a fedelet csak a kezelő ellenőrzi → befogóérzékelő
U7 nyugtázás, kiadja a hibás darab még nincs a selejtdobozban H2 a nyugtázás rutinmozdulat lett → fizikai cselekvés, érzékelő
U8 vészleállítás, nem adja ki vészhelyzet H1 a gomb nem érhető el a munkahelyről → második vészleállító
34.2. ábra. A KoboCella irányítási struktúrája és a nem biztonságos beavatkozások lefedettsége. A notebookkal rajzolva.

Tanulságok:

  • Az okok nagy része nem alkatrészhiba. A rosszul visszaállított szkennermező, a takarásban lévő belépési irány és a rutinná vált nyugtázás mind olyan forgatókönyv, amelyben minden elem a specifikációja szerint működik, mégis veszélyes állapot jön létre.
  • A folyamatmodell kulcsfogalom. A U1 forgatókönyvében a biztonsági vezérlés „üresnek hiszi” a zónát; a U7-ben a kezelő „rendben lévőnek hiszi” a darabot. Mindkét esetben az irányító modellje tér el a valóságtól.
  • A lefedettségi mátrix a hiányokat is mutatja. Két UCA-hoz (U3, U4) még nincs forgatókönyv, és több típusnál nincs UCA; ahol egy típus nem veszélyes, az indoklást is rögzíteni kell.
  • Az eredmények más eszközökbe épülnek. A U1 intézkedése az FMEA F7 sorában, a U2 intézkedése a verifikációs tervben, a U7 intézkedése a kezelőfelület követelményeiben jelenik meg.

34.4. Sablon és notebook

  • stpa_sablon.xlsx: veszteségek, veszélyek és biztonsági korlátok kereszthivatkozás-ellenőrzéssel; irányítási struktúra elemekkel (típus, szint) és kapcsolatokkal; beavatkozások; UCA-lap a négy típus legördülő listájával és ellenőrzéssel (ismeretlen beavatkozás vagy veszély, hiányzó forgatókönyv); forgatókönyvek ok-kategóriákkal; lefedettségi mátrix és mutatók. A KoboCella példájával kitöltve.
  • stpa.ipynb · Megnyitás Google Colabban: az irányítási struktúra kirajzolása, lefedettségi mátrix, nyomonkövethetőségi ellenőrzés (veszteség ← veszély ← UCA ← forgatókönyv ← intézkedés), összesítés ok-kategóriák szerint (a 34.2. ábra így készült).

34.5. Előnyök és korlátok

Az STPA előnyei és korlátai.
Előnyök Korlátok
Feltárja a hibátlan elemek veszélyes kölcsönhatásait (Leveson 2011) Az eredmény a struktúra és a forgatókönyvek teljességén múlik
A szoftvert, az embert és a szervezetet egy keretben vizsgálja Elsősorban minőségi; valószínűséget nem ad
Korán, a részletek előtt is alkalmazható (Leveson és Thomas 2018) Nagy rendszernél sok beavatkozás és UCA keletkezik; eszköztámogatás kell
Közvetlenül követelményekhez és tesztesetekhez vezet Gyakorlatot kíván a veszélyek és a UCA-k helyes megfogalmazása
Gyakori buktató
  • Alkatrészhiba a veszély helyén. „A szkenner elromlik” nem rendszerszintű veszély, hanem egy lehetséges ok; a veszély a rendszer állapota.
  • Kontextus nélküli UCA. „A kobot teljes sebességgel mozog” önmagában nem veszélyes; csak akkor, ha a kezelő a közös térben van.
  • Csak a szoftveres irányítók. A kezelő és a szervezet (karbantartás, műszakvezetés) beavatkozásai is UCA-k lehetnek.
  • A visszacsatolások elhanyagolása. A forgatókönyvek jelentős része abból fakad, hogy az irányító nem kap, késve kap vagy hibás információt kap.

34.6. Mintapromptok

Mintaprompt: irányítási struktúra
Rendszerünk: [LEÍRÁS], szereplői és vezérlőegységei: [LISTA].
Feladat: vázold az STPA irányítási struktúráját: irányítók
(szervezet, ember, szoftver), szabályozott folyamat, a
beavatkozások (lefelé) és a visszacsatolások (felfelé),
megnevezéssel. Jelöld, ahol egy irányítónak nincs
visszacsatolása a beavatkozása hatásáról.
Mintaprompt: nem biztonságos beavatkozások
Veszélyeink: [H1…]. A vizsgált beavatkozás: [BEAVATKOZÁS],
irányító: [IRÁNYÍTÓ], cél: [CÉL].
Feladat: vizsgáld meg a négy STPA-típust (nem adja ki; kiadja;
túl korán / későn / rossz sorrendben; túl sokáig / túl korán
leáll). Mindegyiknél fogalmazd meg kontextussal, mikor veszélyes,
és melyik veszélyhez vezet; ha nem veszélyes, indokold. Ezután
mindegyik UCA-hoz adj legalább egy forgatókönyvet arra, miért
adhatná ki az irányító.

34.7. Feladat

6. projektlépés (választható): STPA

Saját projektedben végezz STPA-t egy irányítási hurokra: legalább két veszteség és két rendszerszintű veszély, irányítási struktúra, legalább két beavatkozás vizsgálata a négy típus szerint, és legalább három forgatókönyv intézkedéssel. Mutasd meg, melyik forgatókönyv nem írható le egyetlen alkatrész meghibásodásával.