V-térkép: a fejezet helye a rendszerfejlesztés folyamatában

Tanulási eredmények

A fejezet feldolgozása után képes leszel:

  • elhelyezni a folyamatmodellezést a folyamatmenedzsment életciklusában;
  • kiválasztani a folyamatfeltárás megfelelő módszereit, és összevetni erősségeiket és gyengeségeiket;
  • BPMN 2.0 jelöléssel modellezni egy több résztvevős folyamatot eseményekkel, tevékenységekkel, átjárókkal, sávokkal és üzenetfolyamokkal;
  • alkalmazni a modellezési irányelveket, hogy a modell érthető és hibamentes legyen;
  • a modellből a folyamat átfutási idejét kiszámítani, és eldönteni, mikor van szükség szimulációra;
  • megkülönböztetni a folyamatbányászat három feladatát, és a modellt eseménynaplóval összevetni;
  • nagy nyelvi modellt felelősen használni a modell előállításában és ellenőrzésében.

Az előző fejezet a folyamatot számokkal írta le: árammal, kapacitással, hatékonysággal. Ehhez azonban tudni kell, milyen lépésekből áll a folyamat, ki végzi őket, hol ágazik el, és milyen információ áramlik a résztvevők között. Ezt a folyamatmodell rögzíti. A rendszermérnökségben a folyamatmodellnek kettős szerepe van: a fejlesztés tárgyát (egy gyártó- vagy szolgáltatófolyamatot) írja le, és egyben a fejlesztendő informatikai rendszer követelményeinek forrása, mert megmutatja, mely lépéseket kell a rendszernek támogatnia vagy automatizálnia. A fejezet a folyamatmenedzsment tankönyvi összefoglalására (Dumas és mtsai. 2018), a BPMN 2.0 szabványra (Object Management Group 2011) és a folyamatbányászat alapművére (Aalst 2016) épül.

20.1. A folyamatmenedzsment életciklusa

Dumas és szerzőtársai a folyamatmenedzsmentet hat szakaszból álló, ismétlődő ciklusként írják le (20.1. ábra) (Dumas és mtsai. 2018, 1. fejezet). A folyamatazonosítás a szervezet folyamatait és kapcsolataikat (a folyamatarchitektúrát) tárja fel, és kiválasztja a fejlesztendő folyamatot. A folyamatfeltárás a jelenlegi (as-is) modellt készíti el. A folyamatelemzés a gyengeségeket és azok hatását tárja fel, minőségi és mennyiségi módszerekkel. Az újratervezés a jövőbeli (to-be) modellt állítja elő. A bevezetés a szervezeti változtatásokat és a folyamat informatikai támogatását valósítja meg. A monitorozás és irányítás a végrehajtás adataiból méri a folyamatot, és visszacsatol a következő ciklusba.

20.1. ábra. A folyamatmenedzsment életciklusa és a szakaszok kimenetei (Dumas és mtsai. 2018, 1. fejezet nyomán).

A ciklus a V-modellel jól összeilleszthető: a feltárás és az elemzés a probléma meghatározásához és a működési koncepcióhoz (4. fejezet), az újratervezés az architektúrához és a koncepcióválasztáshoz, a bevezetés a megvalósításhoz és az integrációhoz, a monitorozás az üzemeltetéshez tartozik. A ForgácsTech MES-projektje (10. fejezet) például a rendelésteljesítési folyamat feltárásával kezdődött, és a bevezetett rendszer adataiból a folyamat újabb ciklusban fejleszthető tovább.

A folyamatok három csoportját érdemes megkülönböztetni: az üzleti (alap)folyamatok értéket teremtenek a vevő számára (például a rendelésteljesítés), a fejlesztési folyamatok új termékeket és képességeket hoznak létre, az üzemeltetési (támogató) folyamatok a működés feltételeit biztosítják (karbantartás, beszerzés, informatika).

20.2. Folyamatfeltárás

A folyamatfeltárás nehézsége, hogy a folyamatot ismerő szakemberek általában nem modelleznek, a modellező pedig nem ismeri a folyamatot. A tudás szétszórt: mindenki a saját lépéseit ismeri, és ritkán látja a teljes folyamatot (Dumas és mtsai. 2018, 5. fejezet). A feltárás módszereit a 20.1. táblázat foglalja össze.

20.1. táblázat. A folyamatfeltárás módszerei (Dumas és mtsai. 2018, 5. fejezet nyomán).
Módszer Erősség Gyengeség
dokumentumelemzés strukturált információ, nem igényli az érintettek idejét elavult anyag, nem megfelelő részletezettség
megfigyelés gazdag, a valóságot mutató kép a folyamatról zavaró lehet, a megfigyeltek másképp viselkedhetnek, kevés esetet lát
automatikus feltárás (folyamatbányászat) sok eset, objektív adat az adatok minősége gyenge lehet
interjú részletes, mélyre hatoló kérdezés sok időt kér az érintettektől, több körös egyeztetés kell
workshop az eltérő nézetek közvetlenül tisztázhatók egyszerre több érintett jelenlétét igényli

A módszereket a gyakorlatban kombináljuk: a dokumentumokból és az informatikai rendszerek naplóiból vázlatot készítünk, interjúkkal és megfigyeléssel pontosítjuk, és workshopon hagyjuk jóvá. Az interjúk technikáját a 5. fejezet, a megfigyelés és a feladatelemzés módszereit a 11. fejezet tárgyalja.

20.3. A BPMN 2.0 jelölés

A BPMN (Business Process Model and Notation) az Object Management Group (OMG) szabványa, amelynek 2.0 változata 2011-ben jelent meg (Object Management Group 2011), és ISO/IEC szabványként is elfogadták (ISO/IEC 2013). Célja, hogy az üzleti és a műszaki szakemberek egyaránt megértsék, és hogy a modell végrehajtható folyamatleírássá is alakítható legyen. A szabvány az elemeket öt alapcsoportba sorolja: folyamatobjektumok (események, tevékenységek, átjárók), adatok, összekötők, résztvevők (medencék és sávok) és kiegészítők (Object Management Group 2011, 7.2. szakasz). A leggyakrabban használt elemeket a 20.2. ábra mutatja.

20.2. ábra. A BPMN 2.0 leggyakrabban használt elemei (Object Management Group 2011 nyomán).
  • Események: valami, ami megtörténik. Az indító esemény elindítja, a záró esemény befejezi a folyamatot, a köztes esemény a folyamat közben következik be (például egy üzenet megérkezése vagy egy határidő lejárta). Az esemény típusát belső jel mutatja: üzenet, időzítő, hiba, jelzés.
  • Tevékenységek: a munka egységei. A feladat tovább nem bontott tevékenység; az alfolyamat önálló modellben részletezett tevékenységcsoport. A jelölők ismétlődést, többszörös végrehajtást vagy kompenzációt jeleznek; a feladat típusa is jelölhető (felhasználói, automatikus, kézi, üzenetküldő).
  • Átjárók: a folyamat elágazása és összefutása. A kizáró (XOR) átjáró a feltételek alapján pontosan egy ágat választ; a párhuzamos (ÉS) átjáró minden ágat elindít, illetve mindegyik befejeződését megvárja; a befogadó (VAGY) átjáró egy vagy több ágat indít; az eseményalapú átjáró annak alapján választ, melyik esemény következik be előbb.
  • Összekötők: a szekvenciafolyam a végrehajtás sorrendjét mutatja egy résztvevőn belül, az üzenetfolyam két résztvevő közötti üzenetváltást, az asszociáció a kiegészítőket köti az elemekhez.
  • Résztvevők: a medence egy önálló résztvevőt (szervezetet, vevőt, informatikai rendszert) jelöl, a sáv a medencén belüli szerepet vagy szervezeti egységet. Két medence között csak üzenetfolyam lehet.
  • Kiegészítők: az adatobjektum a folyamatban keletkező vagy felhasznált dokumentumot, adatot jelöl; a csoport és a szöveges megjegyzés a modell olvasását segíti.
ForgácsTech: a rendelésteljesítés jövőbeli folyamata

A ForgácsTech csapata a MES első ütemének bevezetésekor a rendelésteljesítés jövőbeli folyamatát BPMN-nel modellezte (20.3. ábra). A vevő külön medence: belső működése nem érdekes, csak az üzenetváltás vele. A ForgácsTech medencéje négy sávra oszlik. A rendelés beérkezésekor az értékesítés rögzíti a rendelést a MES-ben, a gyártáselőkészítés a MES ütemezőjével ellenőrzi a kapacitást és az anyagot. Ha a kért határidő nem tartható, az értékesítés új határidőt egyeztet a vevővel; ezután küldi el a visszaigazolást. A CAM-program elkészítése és az anyag lefoglalása párhuzamosan fut. A rendelést csak akkor adják ki a gépre, ha a folyamatban lévő rendelések száma a korlát alatt van (19. fejezet). A minőségellenőrzés után a nem megfelelő darab utómunkára kerül, majd újra ellenőrzik.

20.3. ábra. A ForgácsTech rendelésteljesítési folyamatának jövőbeli BPMN-modellje.

A jelenlegi folyamat modellje két fontos különbséget mutatott. A kapacitást a termelésvezető becsülte heti egyszer, papíron, ezért a visszaigazolás átlagosan több mint egy napig tartott. A sürgős rendeléseket pedig szóban sorolták előre, ami a modellben sehol sem jelent meg, a valóságban viszont gyakori volt (20.6. szakasz).

20.4. Modellezési irányelvek

Ugyanaz a folyamat sokféleképpen modellezhető, és a modellek érthetősége, hibákra való hajlama nagyon különböző. Mendling, Reijers és van der Aalst empirikus vizsgálatok alapján hét irányelvet fogalmazott meg (7PMG) (Mendling, Reijers, és Aalst 2010):

  1. a modell a lehető legkevesebb elemből álljon;
  2. egy elembe a lehető legkevesebb ág fusson be és fusson ki;
  3. egy indító és egy záró esemény legyen;
  4. a modell a lehető legstrukturáltabb legyen: minden elágazó átjárónak legyen azonos típusú összefutó párja;
  5. kerülni kell a befogadó (VAGY) átjárókat;
  6. a tevékenységek neve „ige + tárgy” szerkezetű legyen (például „rendelés rögzítése”);
  7. az 50 elemnél nagyobb modellt alfolyamatokra kell bontani.

Ezekhez a gyakorlatban néhány további szabály társul. A modellnek egyértelmű célja és nézőpontja legyen (kinek készül, mit kell megmutatnia). A részletezettség legyen egyenletes: egy modellben ne keveredjenek a stratégiai lépések a billentyűleütésekkel. A medencék közötti kapcsolat mindig üzenetfolyam, a sávok közötti átadás szekvenciafolyam. A ForgácsTech modellje (20.3. ábra) egy indító és egy záró eseményt használ, a kizáró átjárók összefutását is kirajzolja, és a párhuzamos ágakat azonos típusú átjáró zárja, így strukturált; 12 tevékenységével jóval az 50 elemes határ alatt marad.

20.5. Mértékek és szimuláció

A folyamat teljesítményét négy szempontból mérjük: idő, költség, minőség és rugalmasság (Dumas és mtsai. 2018, 2. fejezet). A négy szempont gyakran ütközik: a gyorsabb folyamat drágább lehet, a rugalmasabb lassabb. A mérőszámokat két szinten érdemes megkülönböztetni. A kulcsmutatók (KPI) a szervezet egészének céljaihoz kapcsolódnak, és hosszabb távon állandóak (például a határidőre teljesített rendelések aránya). Az akciócentrikus mutatók egy-egy folyamatlépést vagy részfolyamatot követnek, és közvetlen beavatkozásra alkalmasak (például a visszaigazolás átfutási ideje).

A modell elemeihez paraméterek rendelhetők: a tevékenységekhez ciklusidő, erőforrás, költség és rendelkezésre állás, az átjárók ágaihoz valószínűség. Ezekből a folyamatáram-elemzés kiszámítja a folyamat átlagos ciklusidejét: soros lépéseknél az idők összeadódnak, a kizáró átjáró ágainál az ágak idejének valószínűséggel súlyozott átlagát, a párhuzamos ágaknál a leghosszabb ág idejét vesszük; egy rr valószínűséggel ismétlődő TT idejű blokk várható ideje T/(1−r)T/(1-r) (Dumas és mtsai. 2018, 7. fejezet):

CTsoros=∑iTi,CTXOR=∑ipiTi,CTÉS=maxiTi,CTismétlés=T1−r.(20.1) CT_\text{soros} = \sum_i T_i, \qquad CT_\text{XOR} = \sum_i p_i T_i, \qquad CT_\text{ÉS} = \max_i T_i, \qquad CT_\text{ismétlés} = \frac{T}{1-r}. \qquad(20.1)

ForgácsTech: mennyi ideig tart a visszaigazolás?

A jelenlegi folyamatban a rögzítés fél óra, a kapacitás becslése (a termelésvezetőre várással együtt) átlagosan 16 óra, a rendelések 40%-ánál új határidőt kell egyeztetni, ami a vevő válaszával együtt 24 óra, a visszaigazolás elküldése fél óra. A visszaigazolás átlagos ideje 0,5+16+0,4⋅24+0,5=26,60{,}5 + 16 + 0{,}4 \cdot 24 + 0{,}5 = 26{,}6 óra. A MES ütemezőjével a kapacitás-ellenőrzés 2 óra, és mivel a vállalt határidők a kapacitáson alapulnak, csak a rendelések 20%-ánál kell egyeztetni: 0,5+2+0,2⋅24+0,5=7,80{,}5 + 2 + 0{,}2 \cdot 24 + 0{,}5 = 7{,}8 óra. A párhuzamos ágon a CAM-program 6, az anyag előkészítése 4 óra, a blokk ideje a hosszabb ág, 6 óra; ha sorban végeznék, 10 óra lenne. A minőségellenőrzés 0,6 óra, a darabok 5%-a 1 órás utómunkára és újraellenőrzésre szorul, így a blokk várható ideje (0,6+0,05⋅1)/(1−0,05)=0,68(0{,}6 + 0{,}05 \cdot 1)/(1 - 0{,}05) = 0{,}68 óra.

A folyamatáram-elemzés átlagokkal számol, és nem veszi figyelembe, hogy a tevékenységek erőforrásokon osztoznak, és az ingadozó érkezések sorokat okoznak. Ezekre a kérdésekre a sorbanállási modellek (21. fejezet) és a folyamatszimuláció ad választ. A szimuláció a modellt eseményenként végrehajtja, véletlen érkezési és feldolgozási időkkel, és a „mi lenne, ha” kérdésekre ad választ: mi történik, ha nő a rendelések száma, ha egy erőforrás kiesik, vagy ha egy lépést automatizálunk (Dumas és mtsai. 2018, 7. fejezet). A szimuláció eredménye annyira megbízható, amennyire a bemenő adatok és a modell validálása (3. fejezet). A folyamatosan frissített adatokkal futó szimulációs modell a digitális iker egyik formája.

20.6. Folyamatbányászat

Az informatikai rendszerek (ERP, MES, ügyviteli rendszerek) minden lépést naplóznak. Az eseménynapló minden sora egy esemény: melyik esethez tartozik (esetazonosító), melyik tevékenység történt, mikor (időbélyeg), és gyakran az is, ki végezte. A folyamatbányászat ezekből a naplókból nyer ismeretet a valóságban futó folyamatról. Van der Aalst három feladattípust különböztet meg (Aalst 2016):

  • feltárás: a naplóból modell készül, előzetes modell nélkül;
  • megfelelőség-ellenőrzés: a meglévő modellt vetjük össze a naplóval, és feltárjuk, hol tér el a valóság a modelltől;
  • bővítés: a meglévő modellt a napló adataival gazdagítjuk, például a várakozási időkkel vagy a szűk keresztmetszetekkel.
ForgácsTech: a napló, amely felfedte a rejtett lépést

A MES első három hónapjának naplójában a rendelések 17%-ánál szerepelt egy „rendelés átsorolása” esemény, amely a jövőbeli modellben nem szerepelt: a sürgős rendeléseket a termelésvezető továbbra is előre sorolta, csak most a rendszerben. Az átsorolt rendelések határidőre teljesültek, az általuk megelőzött rendelések viszont átlagosan csaknem két munkanappal később kerültek gépre, és több mint harmaduk késve teljesült. A csapat a lépést beépítette a modellbe, és szabályhoz kötötte: átsorolni csak akkor lehet, ha az ütemező szerint a megelőzött rendelések határideje így is tartható. A folyamatbányászat eszközeit és lépéseit a Gyakorlati útmutató folyamatbányászati eszközlapja mutatja be.

A folyamatbányászat eredménye a napló minőségén múlik: hiányzó vagy pontatlan időbélyegek, eltérő tevékenységnevek és rosszul meghatározott esetfogalom torz modellt adnak (Aalst 2016). Az eseménynapló a folyamat minden szereplőjéről személyes adatot is tartalmazhat, ezért az elemzés célját és az adatkezelés módját előre rögzíteni kell.

20.7. Nagy nyelvi modellek a folyamatmodellezésben

A nagy nyelvi modellek (LLM) szöveges folyamatleírásból folyamatmodellt tudnak előállítani. Grohs és szerzőtársai három feladaton vizsgálták a GPT-4-et: imperatív folyamatmodell kinyerését szövegből, deklaratív modell kinyerését szövegből és annak megítélését, mely feladatok alkalmasak robotizált folyamatautomatizálásra. Mindhárom feladatban a célra fejlesztett megoldásokhoz hasonló vagy jobb eredményt kaptak, különösebb előkészítés nélkül (Grohs és mtsai. 2024). Kourani és szerzőtársai olyan keretrendszert javasoltak, amelyben a nyelvi modell nem közvetlenül rajzol, hanem egy köztes, ellenőrizhető folyamatleíró kódot állít elő; a hibákat a rendszer automatikusan visszajelzi, és a kész modell BPMN-be vagy Petri-hálóba exportálható (Kourani és mtsai. 2024). A szöveges modellleírás és a modellek iteratív, párbeszédes finomítása így a modellezés gyakorlati eszközévé vált.

A nyelvi modell azonban a valóságot nem ismeri: csak a kapott leírást és az általános tudását. Ebből három szabály következik:

  1. Kétlépcsős munkamenet. A modell először csak értelmezze a leírást: sorolja fel a résztvevőket, az eseményeket, a tevékenységeket és a döntési pontokat, és tegyen fel tisztázó kérdéseket. A modellt csak a jóváhagyott értelmezés alapján generálja.
  2. Jelenlegi állapot a leírás szerint. A feltárás során kifejezetten kérni kell, hogy a modell ne optimalizáljon és ne egészítsen ki: a „szokásos” lépések hozzáadása éppen a valóságos eltéréseket fedi el.
  3. Ellenőrzés. A generált modellt modellezőeszközben meg kell nyitni (érvényes-e, olvasható-e), és a folyamat résztvevőivel jóvá kell hagyatni. A megfelelőség-ellenőrzést is támogathatja a nyelvi modell (az eseménynaplót és a modellt együtt megadva), de a következtetést a naplóból számított gyakoriságokkal kell igazolni.

A kidolgozott mintapromptokat a Gyakorlati útmutató BPMN-eszközlapja tartalmazza.

Végrehajtható modellek és munkafolyamat-motorok

A BPMN 2.0 nemcsak jelölés, hanem végrehajtási szemantikát is meghatároz: a modell munkafolyamat-motorban futtatható, amely a felhasználói feladatokat kiosztja, a szolgáltatásfeladatokat meghívja, és minden lépést naplóz (Object Management Group 2011). Ilyenkor a modell a működő rendszer része, és a naplózott adatok közvetlenül a folyamatbányászat bemenetei. A ForgácsTech MES-e a rendelésteljesítés lépéseit így követi. A végrehajtható modellhez azonban jóval részletesebb leírás kell (adatok, feltételek, kivételek kezelése), mint a megértést szolgáló modellhez; a kettőt nem érdemes összekeverni.

A modell, amely a szabályzatot rajzolja le

Gyakori hiba, hogy a jelenlegi folyamat modellje a szabályzatból vagy a vezető elmondásából készül, és azt mutatja, hogyan kellene a folyamatnak működnie. Az ilyen modellből levont következtetések tévesek, mert a kerülőutak, a kivételek és a rejtett lépések hiányoznak belőle. A jelenlegi állapotot a folyamatot végzőkkel, megfigyeléssel és lehetőség szerint eseménynaplóval kell feltárni.

Összefoglalás
  • A folyamatmenedzsment életciklusa: azonosítás, feltárás, elemzés, újratervezés, bevezetés, monitorozás; a ciklus a V-modell lépéseivel összeilleszthető.
  • A feltárás módszerei (dokumentumelemzés, megfigyelés, automatikus feltárás, interjú, workshop) egymást kiegészítik.
  • A BPMN 2.0 elemei: események, tevékenységek, átjárók, összekötők, résztvevők (medence, sáv) és kiegészítők; medencék között csak üzenetfolyam lehet.
  • A 7PMG irányelvei (kevés elem, egy indító és egy záró esemény, strukturált modell, „ige + tárgy” nevek, alfolyamatok) a modell érthetőségét és helyességét javítják.
  • A folyamatáram-elemzés a modellből átlagos ciklusidőt számít; az erőforrás-versengéshez és az ingadozáshoz szimuláció kell.
  • A folyamatbányászat feladatai: feltárás, megfelelőség-ellenőrzés, bővítés; az eredmény a napló minőségén múlik.
  • A nagy nyelvi modell gyorsítja a modellezést, de a kimenetet kétlépcsős munkamenettel, modellezőeszközben és a résztvevőkkel ellenőrizni kell.
Önellenőrzés
  1. Sorold fel a folyamatmenedzsment életciklusának szakaszait és kimeneteit!
  2. Miért kevés egyetlen feltárási módszer? Melyik módszert választanád egy háromműszakos gyártóüzem anyagellátási folyamatának feltárására, és miért?
  3. Mi a különbség a szekvenciafolyam és az üzenetfolyam között? Miért nem köthet össze két medencét szekvenciafolyam?
  4. Mi a különbség a kizáró, a párhuzamos és a befogadó átjáró között? Adj példát mindháromra!
  5. Egy folyamat három soros lépésből áll (1, 2 és 1 óra). A második és a harmadik lépés közé 30% valószínűséggel egy 4 órás ellenőrző lépés ékelődik. Mennyi az átlagos ciklusidő?
  6. Egy 2 órás lépést 20% valószínűséggel meg kell ismételni. Mennyi a várható ideje?
  7. Mi a folyamatbányászat három feladata? Melyikkel derítenéd ki, hogy a dolgozók megkerülik-e a jóváhagyási lépést?
  8. Miért kell egy nyelvi modellel készített folyamatmodellt a folyamat résztvevőivel is jóváhagyatni?
Megoldás
  1. Azonosítás (folyamatarchitektúra), feltárás (jelenlegi modell), elemzés (gyengeségek és hatásuk), újratervezés (jövőbeli modell), bevezetés (végrehajtható folyamat), monitorozás és irányítás (megfelelőségi és teljesítményadatok).
  2. Mert mindegyiknek más a gyengesége: a dokumentum elavult lehet, a megfigyelés kevés esetet lát, az interjú egy ember nézőpontját adja. Háromműszakos üzemben a megfigyelés több műszakban, a dolgozókkal készült interjúk és a raktári rendszer naplója együtt adja a teljes képet; a vázlatot workshopon érdemes jóváhagyatni.
  3. A szekvenciafolyam a végrehajtás sorrendjét mutatja egy résztvevőn belül, az üzenetfolyam két önálló résztvevő közötti kommunikációt. Két medence egymástól függetlenül működik, a sorrendjüket nem egymás vezérlése, hanem üzenetek váltása kapcsolja össze.
  4. Kizáró: pontosan egy ág (jóváhagyják vagy elutasítják a rendelést). Párhuzamos: minden ág (a CAM-program és az anyag előkészítése egyszerre). Befogadó: egy vagy több ág (a rendeléshez szükség lehet hőkezelésre, felületkezelésre vagy mindkettőre).
  5. 1+2+0,3⋅4+1=5,21 + 2 + 0{,}3 \cdot 4 + 1 = 5{,}2 óra: a kizáró ág idejét a valószínűségével súlyozzuk.
  6. 2/(1−0,2)=2,52/(1 - 0{,}2) = 2{,}5 óra.
  7. Feltárás, megfelelőség-ellenőrzés, bővítés. A megkerülést a megfelelőség-ellenőrzés mutatja ki: azokat az eseteket keresi, amelyekben a jóváhagyás eseménye hiányzik, vagy a sorrend eltér a modelltől.
  8. Mert a nyelvi modell csak a kapott leírásból és általános tudásából dolgozik: kitölthet hiányokat „szokásos” lépésekkel, és nem tudhatja, mi történik valójában. A résztvevők jóváhagyása az érvényesítés része.
Projektlépés: folyamatmodell

Saját fejlesztési feladatodhoz:

  1. válaszd ki a megvalósítás szempontjából legfontosabb folyamatot, és határozd meg a modell célját és nézőpontját;
  2. tárd fel a jelenlegi folyamatot legalább két módszerrel (például interjú és megfigyelés vagy dokumentum);
  3. készíts BPMN 2.0 modellt legalább három résztvevővel (medencével vagy sávval) és legalább tíz tevékenységgel, és ellenőrizd a 7PMG irányelvei szerint;
  4. rendelj a tevékenységekhez időt és az átjárókhoz valószínűséget, és számítsd ki az átlagos ciklusidőt;
  5. használd a Gyakorlati útmutató BPMN-eszközlapját, a modellt pedig egy BPMN-szerkesztőben (például a bpmn.io webes szerkesztőjében) készítsd el.
Továbbolvasás
  • Dumas és mtsai. (2018): a folyamatmenedzsment alapvető tankönyve az életciklustól a feltáráson, a modellezésen és az elemzésen át a folyamatbányászatig.
  • Object Management Group (2011): a BPMN 2.0 szabvány; ISO/IEC (2013): ugyanez nemzetközi szabványként.
  • Mendling, Reijers, és Aalst (2010): a hét modellezési irányelv és empirikus háttere.
  • Aalst (2016): a folyamatbányászat alapműve.
  • Grohs és mtsai. (2024) és Kourani és mtsai. (2024): nagy nyelvi modellek a folyamatmodellezésben.