V-térkép: a fejezet a V bal ágának harmadik lépésével, a rendszerkövetelményekkel foglalkozik

Tanulási eredmények

A fejezet feldolgozása után képes leszel:

  • megkülönböztetni az elvárást, a követelményt, a célt és a korlátot, és a követelményt mértékként és értékként megfogalmazni;
  • osztályozni a követelményeket típusuk szerint (funkcionális, teljesítmény-, interfész-, környezeti, emberi tényezőkre és minőségi jellemzőkre vonatkozó);
  • egyedi követelményeket és követelményhalmazokat a jó követelmény ismérvei szerint megfogalmazni és ellenőrizni;
  • strukturált mondatmintákkal (EARS) egyértelmű követelményeket írni;
  • a hatékonyság, a teljesítmény és a műszaki teljesítmény mérőszámait (MOE, MOP, TPM) levezetni és nyomon követni;
  • a követelményeket lebontani, allokálni, kétirányúan visszakövetni, és verifikációs módot rendelni hozzájuk;
  • a követelményváltozásokat szabályozottan kezelni.

A probléma meghatározása (4. fejezet) és az érdekelt felek elvárásainak feltárása (5. fejezet) után elérkeztünk a V-modell bal ágának talán legtöbbet emlegetett lépéséhez: a követelményekhez. A követelmények közvetítenek a problématér és a megoldástér között. Az érdekelt felek nyelvéből a mérnökök nyelvére fordítják le az elvárásokat, és egyben a V jobb ágának mércéi is: a verifikáció azt vizsgálja, hogy a kész rendszer teljesíti-e őket.

A 2. fejezet költséggörbéi szerint a követelményekben elkövetett hiba a legdrágább, mert a fejlesztés minden későbbi lépése rá épül. Ezért kell az érdekelt feleket rávenni arra, hogy elvárásaikat a tervezés megkezdése előtt alaposan végiggondolják, és ezért kell a követelményeket a fejlesztés korai szakaszában rendszeresen felülvizsgálni. Csak így szűrhetők ki időben a félreértések és az ellentmondások, és csak így becsülhető megbízhatóan a költség és az ütemterv. A fejezet ehhez ad eszközöket.

A fejezet négy kérdésre keres választ:

6.1. Mi a követelmény?

A követelménymérnökség nemzetközi szabványa szerint a követelmény olyan állítás, amely egy igényt és a hozzá tartozó korlátokat és feltételeket fogalmazza meg vagy fordítja le (ISO/IEC/IEEE 2018). A mennyiségi követelményeket Gilb nyomán érdemes két részre bontani: arra, amit mérünk, és arra a szintre, amelyet el kell érni (Gilb 2005). Ebből egyszerű, a gyakorlatban jól használható képlet adódik:

követelmény=mérték+érték.(6.1) \text{követelmény} = \text{mérték} + \text{érték}. \qquad(6.1)

A mérték az, amit mérünk (ciklusidő, rendelkezésre állás, tömeg, válaszidő). Az érték az, amit a mértéknek teljesítenie kell (legfeljebb 75 s, legalább 95%). Ehhez gyakran egy célérték is társul, amely a kívánatos, de nem kötelező szintet jelöli. A mérték lehet folytonos (idő, tömeg), diszkrét vagy logikai (van-e vészleállító), sőt minőségi is (kezelhetőség egy adott skálán), de mindig mérhetőnek, ellenőrizhetőnek kell lennie. A mérték formája lehet arányos („a selejtarány legalább 50%-kal csökkenjen”), abszolút („legfeljebb 75 s”) vagy valószínűségi („90%-os valószínűséggel legfeljebb 2 perc”).

A követelményeket a megfogalmazásuk is megkülönbözteti más állításoktól. Az ISO/IEC/IEEE 29148 szabvány az angol nyelvű dokumentumokra négy segédigét különít el (ISO/IEC/IEEE 2018):

  • a „shall” (magyarul: kell) kötelező, verifikálandó követelményt jelöl;
  • a „should” (magyarul: célszerű, kellene) kívánatos, de nem kötelező célt vagy preferenciát jelöl;
  • a „may” (magyarul: lehet, megengedett) javaslatot vagy lehetőséget jelöl;
  • a „will” (magyarul: jelen vagy jövő idejű kijelentés) tényt, jövőbeli állapotot vagy szándékot jelöl, nem követelményt.

A könyvben ennek megfelelően a követelményeket „…-nak/-nek … kell …” szerkezettel írjuk, a célokat „célérték” vagy „célszerű” kifejezéssel jelöljük, a ténymegállapításokat pedig kijelentő módban.

Elvárás, követelmény, cél, korlát
  • Elvárás: az érdekelt fél elképzelése arról, mit nyújtson a rendszer; lehet pontatlan és minőségi („ne kelljen hajolgatni”).
  • Követelmény: a rendszerre vonatkozó egyértelmű, ellenőrizhető állítás („a munkaasztalon végzett minden műveletnek legfeljebb 20°-os törzshajlítással elvégezhetőnek kell lennie”).
  • Cél: kívánatos, de nem kötelező szint („célérték: 15°”).
  • Korlát: a megoldást szűkítő, a tervezők által nem módosítható feltétel („a cellának el kell férnie a jelenlegi 6 × 4 méteres területen”).

6.2. A követelmények típusai

A műszaki követelmények sokféle forrásból származnak. Az ISO/IEC/IEEE 29148 szabvány rendszerkövetelmény-specifikációjának vázlata külön pontot szán többek között a funkcionális, a használhatósági, a teljesítmény-, az interfész-, az üzemmódokra és állapotokra vonatkozó, a fizikai, a környezeti, a védelmi, a jogszabályi és az életciklus-támogatási követelményeknek (ISO/IEC/IEEE 2018). Ha valamelyik típus kimarad, a követelményhalmaz nem lesz teljes. A leggyakoribb típusok a következők:

  • Funkcionális követelmények: mit kell a rendszernek tennie („a cellának minden csavar meghúzási nyomatékát rögzítenie kell”).
  • Teljesítménykövetelmények: milyen jól kell a funkciót ellátnia („…±2% pontossággal”). A funkcionális követelmény önmagában ritkán elegendő, ezért a funkcionális és a teljesítménykövetelmény általában párban jár.
  • Interfészkövetelmények: hogyan kell a rendszernek más rendszerekkel kapcsolódnia (a kontextusdiagram interfészlistájából származnak, 3.3. szakasz).
  • Környezeti követelmények: milyen környezeti feltételek között kell működnie, illetve mit kell elviselnie (hőmérséklet, por, rezgés, elektromágneses zavarok), beleértve a szállítást, a tárolást és a telepítést is.
  • Emberi tényezőkre vonatkozó követelmények: a kezelhetőség, az ergonómia, a terhelés és a hibatűrés követelményei (11. fejezet).
  • Megbízhatósági, karbantarthatósági, biztonsági követelmények: a rendszer működésének folytonosságára és veszélytelenségére vonatkoznak (16. és 17. fejezet).
  • Korlátok: költség, határidő, jogszabályok, szabványok, meglévő rendszerekhez való illeszkedés.

A szoftverintenzív rendszereknél jól használható keret az ISO/IEC 25010:2023 termékminőségi modellje. Kilenc minőségi jellemzőt határoz meg, ezek mindegyike egy-egy követelménycsoport forrása lehet (6.1. táblázat) (ISO/IEC 2023). A 2023-as kiadás a korábbiakhoz képest a biztonságot (safety) önálló jellemzőként vette fel, a használhatóságot interakciós képességgé, a hordozhatóságot rugalmassággá bővítette.

6.1. táblázat. Az ISO/IEC 25010:2023 kilenc termékminőségi jellemzője a VárosiBringa példáin.
Minőségi jellemző Kérdés Példa a VárosiBringa alkalmazására
funkcionális megfelelőség Megvannak-e a szükséges funkciók, és helyesen működnek-e? a díj számítása minden díjtételre helyes
teljesítményhatékonyság Elég gyors-e, elég-e a kapacitása? a kölcsönzés jóváhagyása 2 s-on belül
kompatibilitás Együttműködik-e más rendszerekkel? a buszbérlet-adatbázissal való adatcsere
interakciós képesség Képesek-e a felhasználók hatékonyan és elégedetten használni? idősebb felhasználók is segítség nélkül kölcsönöznek
megbízhatóság Működik-e, amikor kell? havi rendelkezésre állás legalább 99,5%
védelem (security) Védi-e az adatokat és a hozzáférést? a fizetési adatokat csak a fizetési szolgáltató tárolja
karbantarthatóság Könnyen módosítható, javítható-e? új díjszabás bevezetése kódmódosítás nélkül
rugalmasság Alkalmazkodik-e új környezethez, igényekhez? újabb városba telepíthető
biztonság (safety) Elkerüli-e a veszélyes helyzeteket? menet közben nem jelenít meg figyelmet elvonó értesítést

6.3. A jó követelmény

A követelmény minőségéről két szinten beszélünk: az egyes követelmények és a követelményhalmaz szintjén. Az ISO/IEC/IEEE 29148:2018 és az INCOSE követelményírási útmutatója szerint az egyedi követelmény akkor jól formált, ha (ISO/IEC/IEEE 2018; INCOSE 2023a):

  • szükséges: kihagyása hiányt okozna, amelyet más követelmény nem pótol;
  • megfelelő szintű: részletessége illeszkedik ahhoz a szinthez (rendszer, alrendszer, komponens), amelyre vonatkozik;
  • egyértelmű: csak egyféleképpen értelmezhető;
  • teljes: nem szorul kiegészítésre ahhoz, hogy érthető legyen;
  • egyedi (szinguláris): egyetlen képességet, jellemzőt, korlátot vagy minőségi tényezőt fogalmaz meg;
  • megvalósítható: a korlátok (költség, idő, technológia, fizika) között elérhető;
  • verifikálható: objektív módon igazolható, hogy a rendszer teljesíti;
  • helyes: pontosan tükrözi a forrásául szolgáló igényt vagy felsőbb szintű követelményt;
  • szabályos: megfelel a projektben elfogadott mintának és stílusnak.

A követelményhalmaz egészének teljesnek, következetesnek (ellentmondásmentesnek), megvalósíthatónak, érthetőnek és validálhatónak kell lennie (ISO/IEC/IEEE 2018). Az INCOSE útmutatója ehhez hozzáteszi, hogy a halmaz ne legyen redundáns: minden követelmény egyszer és csak egyszer szerepeljen, és a fogalmakat, mértékegységeket egységesen használjuk (INCOSE 2023a).

6.3.1. Írási szabályok a gyakorlatban

Az INCOSE követelményírási útmutatója a jó tulajdonságokat konkrét, ellenőrizhető írási szabályokra bontja (INCOSE 2023a; NASA 2016, C függelék). A legfontosabbak, a magyar nyelvhez igazítva:

  • Cselekvő szerkezet: „A [termék]nak … kell …”, és nem szenvedő szerkezet.
  • Egy követelmény, egy állítás: egy alany és egy állítmány; egy mondatban egyetlen „kell”.
  • Tűrésekkel: a mennyiségi értékekhez tartozzon tűrés vagy korlát (legalább, legfeljebb, ± érték).
  • Megvalósításfüggetlen: mit kell elérni, és nem hogyan. Ha a követelmény megoldást ír elő, kérdezzük meg, miért kell.
  • Megfelelő alany: a követelmény alanya az a rendszer vagy elem legyen, amelyre vonatkozik. Az „Az operátornak … kell” típusú mondatok szinte mindig működési állítások, amelyek a ConOps-ba tartoznak.
  • Pozitív megfogalmazás: a „nem szabad” helyett lehetőleg azt írjuk le, aminek teljesülnie kell.
  • Indoklással: minden követelményhez tartozzon érthető indoklás a feltételezésekkel együtt.
  • TBD helyett TBR: a „később meghatározandó” (TBD) értékek helyett inkább egy legjobb becslést adjunk meg „pontosítandó” (TBR) jelöléssel. Rögzítsük, ki és mikorra pontosítja.
  • Kétértelmű kifejezések nélkül: kerülendő a „szükség szerint”, a „stb.”, az „és/vagy” és a „többek között”.

A magyar nyelvű követelményekben jellemzően a következő kifejezések okoznak kétértelműséget: megfelelő, gyors, rugalmas, felhasználóbarát, könnyen, lehetőleg, optimális, maximalizál, minimalizál, kellően, általában, szükség szerint, stb., és/vagy. A Gyakorlati útmutató követelménysablonja ezeket automatikusan jelzi.

6.2. táblázat. Rossz és jobb követelmény-megfogalmazások.
Rossz megfogalmazás Mi a gond? Jobb megfogalmazás
A cellának gyorsnak kell lennie. nincs mérték és érték; nem verifikálható A cellának egy motort legfeljebb 75 s alatt kell összeszerelnie.
A rendszer legyen felhasználóbarát. kétértelmű; nem verifikálható Az első alkalommal kölcsönzők legalább 90%-ának segítség nélkül, 3 percen belül kell tudnia kölcsönözni.
A cellának robottal kell felhelyeznie a fedelet és meghúznia a csavarokat. megoldást ír elő; két követelmény egyben A cellának a nyolc csavart 4,0 ± 0,2 Nm nyomatékkal kell meghúznia. (A fedél felhelyezése külön követelmény, a megoldás nyitva marad.)
Az operátornak ellenőriznie kell a kész motort. működési leírás, nem a rendszerre vonatkozik A cellának minden kész motor nyomatékadatait a motor azonosítójához rendelve kell rögzítenie.
Az alkalmazásnak stb. adatokat kell megjelenítenie. hiányos, „stb.” Az alkalmazásnak a kiválasztott kerékpár töltöttségét és a becsült díjat a kölcsönzés jóváhagyása előtt meg kell jelenítenie.
A dokkoló ne legyen hangos. negatív, nincs mérték A dokkoló működés közbeni hangnyomásszintje 1 m-en nem haladhatja meg a 60 dB(A)-t.

6.3.2. Strukturált mondatminták: EARS

A természetes nyelvű követelmények egyik legnagyobb gyengesége a kétértelműség. Mavin és szerzőtársai a Rolls-Royce-nál, repülőgép-hajtómű irányítórendszerének légialkalmassági előírásait elemezve figyelték meg, hogy a jól megírt követelmények néhány visszatérő mintát követnek. Ezekből alakították ki az EARS (Easy Approach to Requirements Syntax) mondatmintákat (Mavin és mtsai. 2009). A minták néhány kulcsszóval kötik meg a mondat szerkezetét, de természetes nyelvűek maradnak. A 6.3. táblázat a minták magyar változatát mutatja.

6.3. táblázat. Az EARS-mondatminták magyar változata. A minták kombinálhatók is (például állapot és esemény együtt).
Minta Szerkezet Példa
állandó (mindenkor érvényes) A ‹rendszer›nek ‹válasz› kell. A cellának minden csavar meghúzási nyomatékát rögzítenie kell.
eseményvezérelt Amikor ‹kiváltó esemény›, a ‹rendszer›nek ‹válasz› kell. Amikor a felhasználó jóváhagyja a kölcsönzést, a dokkolónak 2 s-on belül ki kell oldania a zárat.
állapotvezérelt Amíg ‹állapot›, a ‹rendszer›nek ‹válasz› kell. Amíg személy tartózkodik a védőzónában, a kobot sebességének legfeljebb 250 mm/s-nak kell lennie.
nem kívánt viselkedés Ha ‹nem kívánt feltétel›, akkor a ‹rendszer›nek ‹válasz› kell. Ha egy csavar meghúzási nyomatéka a tűrésen kívül esik, akkor a cellának a motort hibásként kell megjelölnie.
opcionális jellemző Ahol ‹jellemző megléte›, a ‹rendszer›nek ‹válasz› kell. Ahol az állomás napelemes töltéssel működik, a dokkolónak a töltöttséget a háttérrendszernek óránként jelentenie kell.

6.3.3. Követelményattribútumok

A követelmény nem csak egy mondat. A nyilvántartásban minden követelményhez attribútumok tartoznak, amelyek kezelhetővé és visszakövethetővé teszik. Az INCOSE útmutatója az indoklást a legfontosabb attribútumnak tartja: aki később módosítani akarja a követelményt, ebből tudja meg, miért született (INCOSE 2023a). Érdemes külön megjelölni a meghatározó követelményeket (key driving requirements, KDR) is. Ezek teljesítése a prioritásuktól függetlenül erősen befolyásolja a tervet, a költséget vagy az ütemtervet. Rokon fogalom a kulcsfontosságú teljesítményparaméter (key performance parameter, KPP): olyan jellemző, amelynek küszöbértékét ha a rendszer nem éri el, a koncepciót vagy akár a projektet is újra kell értékelni (Roedler és Jones 2005). A leggyakoribb attribútumok:

  • azonosító (egyedi és változatlan, például R-05);
  • szöveg és indoklás (miért kell, milyen feltételezésekre épül);
  • forrás (melyik elvárásból, szabványból vagy felsőbb szintű követelményből származik);
  • típus és prioritás (például kötelező, fontos, kívánatos);
  • verifikációs mód (vizsgálat, elemzés, bemutatás, teszt) és verifikációs szint;
  • felelős (aki a követelményért felel);
  • állapot (javasolt, jóváhagyott, alapvonalban, verifikált, törölt) és KDR-jelölés.
KoboCella: egy követelmény teljes leírása
Attribútum Érték
Azonosító R-01
Szöveg A cellának egy motort legfeljebb 75 s alatt kell összeszerelnie.
Indoklás Két műszakos munkarendben (műszakonként 7,5 óra nettó munkaidő, évi 230 munkanap) évi 3450 óra áll rendelkezésre, így az évi 140 ezer motorhoz a vevői ütemidő 3450 × 3600 / 140 000 ≈ 88,7 s. A tervezett 85%-os berendezéshatékonyság mellett a ciklusidő legfeljebb 88,7 × 0,85 ≈ 75 s lehet.
Forrás EF-01 (üzemigazgató): évi 140 ezer motor; MOE-1
Típus, prioritás teljesítmény; kötelező; KDR
Verifikációs mód és szint teszt (próbaüzem 3 × 8 órán át), rendszerszint; előtte elemzés (idődiagram, szimuláció)
Felelős rendszermérnök; a robotintegrátor a robotalrendszerért
Állapot alapvonalban (SRR után)

6.4. A siker mérése: MOE, MOP, TPM

A követelmények egy része a rendszer sikerét méri. Ezeket három szinten szokás megkülönböztetni (6.1. ábra). Kossiakoff és szerzőtársai meghatározásai szerint (Kossiakoff és mtsai. 2011, 6. fejezet):

  • A hatékonyság mérőszáma (measure of effectiveness, MOE) a rendszer egészének teljesítményét jellemző minőségi vagy mennyiségi mérőszáma, amely azt mutatja, milyen mértékben éri el a rendszer a céljait meghatározott feltételek mellett. A MOE mindig a rendszer egészére vonatkozik.
  • A teljesítmény mérőszáma (measure of performance, MOP) a rendszer egy jellemzőjének vagy egy alrendszer teljesítményének mennyiségi mérőszáma. Jellemzően a rendszer egésze alatti szinten méri a fizikai teljesítményt.

Az INCOSE műszaki mérési útmutatója a két fogalmat a nézőponttal is megkülönbözteti (Roedler és Jones 2005). A MOE-k a megrendelő és a felhasználó nézőpontjából fogalmazódnak meg: azt mérik, sikeres-e a rendszer a tervezett működési környezetben. A MOP-ok a MOE-kből származnak, de műszakibb nyelven, a szállító nézőpontjából írják le a rendszer fizikai vagy funkcionális jellemzőit. Egy MOE teljesítéséhez jellemzően több, mennyiségi és mérhető MOP kell, még akkor is, ha maga a MOE minőségi.

  • A műszaki teljesítmény mérőszámai (technical performance measures, TPM) a MOP-okhoz kapcsolódó vagy azokból levezetett fizikai vagy funkcionális jellemzők, amelyeket a siker szempontjából kritikusnak tekintünk. A megvalósítás során rendszeresen összevetjük az aktuálisan elért értéküket vagy legjobb becslésüket azzal, amit az adott időpontra terveztünk. Így igazolják az előrehaladást, és korán jelzik azokat a hiányosságokat, amelyek egy kritikus követelmény teljesülését veszélyeztetik, vagy költség- és ütemezési kockázatot jelentenek (Roedler és Jones 2005; NASA 2016, 4.2. szakasz).
6.1. ábra. A MOE, a MOP és a TPM viszonya a KoboCella példáján. Felülről lefelé a mérőszámok száma nő, és egyre műszakibbá válnak.

Kossiakoff és szerzőtársai szerint egy MOE vagy MOP három részből áll: a mérőszámból, a mértékegységből és a feltételekből vagy környezetből, amelyben a mérőszám érvényes (Kossiakoff és mtsai. 2011, 6. fejezet). A „ciklusidő” önmagában nem teljes mérőszám. Teljes alakja: „ciklusidő (másodperc), a referencia-motortípusra, betanult operátorral, folyamatos üzemben”.

6.4.1. A TPM-ek nyomon követése

A TPM-eket a fejlesztés során rendszeresen, például minden felülvizsgálaton becsüljük vagy mérjük, és egy tervezett lefutással és tűrésmezővel vetjük össze (6.2. ábra). A tervezett lefutás azt mutatja, hogyan várjuk a jellemző alakulását a terv érlelődésével. A korai becslések általában kedvezőtlenebbek, és az optimalizálással javulnak. Ha a becsült érték kilép a tűrésmezőből, beavatkozásra van szükség, még akkor is, ha a végső követelmény teljesítése elvileg még lehetséges.

6.2. ábra. A KoboCella ciklusidejének TPM-követése. A gyári átvételi teszten (FAT) mért érték kilépett a tervezett tűrésmezőből; a csapat beavatkozott, mielőtt a helyszíni átvételre (SAT) került volna sor.
KoboCella: mit jelzett a TPM?

A gyári átvételi teszten a cella ciklusideje 77,4 s lett. Ez még csak 2,4 s-mal haladta meg a követelményt, a tervezett tűrésmezőt (legfeljebb 76,5 s) azonban már átlépte. A csapat nem várt a helyszíni telepítésig. Az idődiagram elemzése megmutatta, hogy a kobot a csavarozás után feleslegesen visszatér a nyugalmi helyzetébe, mielőtt a kész motort kivenné. A pálya átírása 2,8 s-ot hozott, a helyszíni átvételen a ciklusidő 74,1 s lett. Ha a csapat csak a végső követelményt figyeli („a 75 s majd a helyszínen is teljesül”), a hiba az üzembe helyezéskor derült volna ki, drágábban és határidő-csúszással.

6.5. Lebontás, allokáció, nyomonkövethetőség

A rendszerszintű követelményeket le kell bontani az alrendszerek és a komponensek szintjére (6.3. ábra). Az eredmény egy követelményhierarchia: a felső szinten azt írjuk le, mit akarunk elérni (a hogyant nem specifikáljuk), az alsóbb szinteken pedig a választott architektúra minden elemére, hardverre és szoftverre is lebontjuk a követelményeket.

6.3. ábra. A KoboCella követelményhierarchiájának részlete. A követelmények az érdekelt felek elvárásaiból a rendszer-, alrendszer- és komponensszintre bomlanak le.

A lebontás két fontos fogalma:

  • Allokáció: egy rendszerszintű követelmény teljesítésének szétosztása az alrendszerek között. A teljesítményjellemzőknél ez gyakran költségvetés formáját ölti: a teljes ciklusidő, tömeg, energiafogyasztás vagy hibavalószínűség az alrendszerek részesedéseinek összege. A költségvetésben mindig tartalékot (margint) kell hagyni a bizonytalanságokra.
  • Levezetett követelmény: olyan követelmény, amely nem közvetlenül egy érdekelt fél elvárásából, hanem egy tervezési döntésből vagy elemzésből születik. Ide tartoznak a választott architektúra és a tervezési döntések következményei, valamint a szervezetben jó gyakorlatként elfogadott belső előírások. A levezetett követelménynek is van forrása: az a döntés vagy elemzés, amelyből született, és ezt a nyilvántartásban rögzíteni kell.
6.4. táblázat. A KoboCella ciklusidő-költségvetése a koncepció szakaszában. A szemrevételezés és a következő darab előkészítése a csavarozással párhuzamosan zajlik, ezért nem szerepel a soros összegben.
Ciklusidő-összetevő Végrehajtó Allokált idő [s]
motorház és fedél behelyezése a befogóba operátor 18,0
a fedél pozicionálása és rögzítése kobot 9,0
8 csavar meghúzása (8 × 3,2 s) csavarozó egység 25,6
a kész motor kivétele a kiadóba kobot 6,0
soros összeg 58,6
követelmény (R-01) 75,0
tartalék 16,4 (≈ 22%)

A 6.4. táblázat koncepciószintű költségvetésében 22% a tartalék. Ez a koncepció szakaszában indokolt, mert az idők még becslések. A FAT-on mért 77,4 s azt mutatta, hogy a tartalékot a valóságban a nem tervezett mozgások és várakozások felélték. Ezért kell a költségvetést a TPM-ekkel együtt követni.

6.5.1. Kétirányú nyomonkövethetőség

A követelménykezelés lényege a változások kezelése és a kétirányú nyomonkövethetőség fenntartása az érdekelt felek igényei, a rendszer-, alrendszer- és komponenskövetelmények, a tervdokumentumok és a verifikáció között (ISO/IEC/IEEE 2018; ISO/IEC/IEEE 2023, 6.4.3. szakasz; NASA 2016, 6.2. szakasz). A kétirányúság azt jelenti, hogy mindkét irányban követhető a lánc (6.4. ábra):

  • előre (lefelé): minden elvárásnak és felsőbb szintű követelménynek van-e alacsonyabb szintű követelménye, tervezési eleme és verifikációja? Ez a lefedettség kérdése.
  • visszafelé (felfelé): minden követelménynek és tervelemnek van-e forrása? Ha egy követelménynek nincs szülője, és nem is dokumentált levezetett követelmény, akkor vagy a visszakövetés hibás, vagy a követelmény felesleges „aranyozás” (gold plating), amelyet törölni kell.
6.4. ábra. A kétirányú nyomonkövethetőség lánca a KoboCella egy ergonómiai elvárásán. Előre a lefedettséget, visszafelé a forrást ellenőrizzük.

A nyomonkövethetőséget a gyakorlatban követelmény-nyomonkövetési mátrixban (requirements traceability matrix, RTM) vagy követelménykezelő eszközben rögzítjük. A mátrixból automatikusan kiszűrhetők az árva (forrás nélküli) követelmények, a lebontatlan felsőbb szintű követelmények és a verifikáció nélküli követelmények. A Gyakorlati útmutató nyomonkövetési sablonja és notebookja ezeket az ellenőrzéseket végzi el.

6.5.2. A verifikáció módjának hozzárendelése

Már a követelmény megfogalmazásakor el kell döntenünk, hogyan fogjuk igazolni a teljesülését. Ha erre nem tudunk válaszolni, a követelmény nem verifikálható, és újra kell fogalmazni. A szabványok és a szakirodalom négy alapvető verifikációs módot különböztetnek meg (ISO/IEC/IEEE 2018; INCOSE 2023b; NASA 2016, 5.3. szakasz):

  • vizsgálat (inspection): szemrevételezés vagy dokumentumellenőrzés (van-e vészleállító, megvannak-e a feliratok);
  • elemzés (analysis): számítás, modell vagy szimuláció (megbízhatósági elemzés, ciklusidő-szimuláció);
  • bemutatás (demonstration): a funkció működésének megfigyelése mérés nélkül vagy kevés méréssel (a kezelő végre tudja-e hajtani a típusváltást);
  • teszt (test): ellenőrzött körülmények közötti mérés (ciklusidő-mérés próbaüzemben, nyomatékmérés).

A verifikációs módokkal és a követelmény-verifikációs mátrixszal a 23. fejezet foglalkozik részletesen.

6.6. A követelmények változásának kezelése

A követelmények változnak. Új érdekelt felek jelentkeznek, a piac megváltozik, a tervezés során kiderül, hogy egy követelmény nem teljesíthető, vagy egy másik fontosabb. A cél nem a változás megakadályozása, hanem a szabályozott változáskezelés. Minden változtatási kérelmet a jóváhagyás előtt értékelni kell: hogyan hat a műszaki megoldásra, a költségekre és az ütemtervre (ISO 2017). A követelményeknél ez konkrétan azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni a hatást az architektúrára, a tervre, az interfészekre, a ConOps-ra, valamint a felsőbb és alsóbb szintű követelményekre.

A rendszerkövetelmény-felülvizsgálat (SRR) után a követelmények formális konfigurációkezelés alá kerülnek. Ettől kezdve minden változtatást a konfigurációkezelési bizottság (CCB) vagy egy hasonló testület hagy jóvá. A 2.1. szakasz költséggörbéje szerint minél később változik egy követelmény, annál nagyobb költség- és ütemezési többletet okoz, ezért a késői változtatásokat különösen gondosan kell értékelni. A hatáselemzést megkönnyíti, ha naprakész a teljesítménytartalékok listája, tudjuk, mely szakértőket kell bevonni, és vezetjük a kockázatnyilvántartást. A konfigurációkezeléssel a 26. fejezet foglalkozik.

A követelmények burjánzása

A követelmények burjánzása (requirements creep) a követelmények fokozatos, ellenőrizetlen bővülése: „ha már úgyis…, akkor legyen benne az is”. Egyenként minden bővítés kicsinek tűnik, együtt azonban felborítják a költségvetést és az ütemtervet. Ellenszere a jóváhagyott alapvonal, a változtatási kérelmek hatáselemzése és az, hogy minden új követelményhez forrást és indoklást kérünk. Ami nem vezethető vissza egy érdekelt fél elvárására, az aranyozás.

Automatizált követelményellenőrzés

A követelményírási szabályok jelentős része formalizálható: a kétértelmű kifejezések, a több „kell” egy mondatban, a szenvedő szerkezet, a hiányzó mértékegység vagy tűrés, a TBD jelölés szabályokkal felismerhető. Az INCOSE útmutatójának szabályait több kutatás és eszköz is automatizált ellenőrzéssé alakította, és a nagy nyelvi modellek újabb lehetőséget adnak a megfogalmazási hibák felismerésére és javítási javaslatok megfogalmazására. Az automatikus ellenőrzés azonban csak a megfogalmazás minőségét vizsgálja. Azt, hogy egy követelmény helyes-e, vagyis a valódi igényt fejezi-e ki, csak az érdekelt felekkel közösen lehet eldönteni. A Gyakorlati útmutató követelményellenőrző notebookja szabályalapú ellenőrzést mutat be.

Összefoglalás
  • A követelmény egy igényt és a hozzá tartozó feltételeket megfogalmazó, ellenőrizhető állítás: mérték és érték, gyakran célértékkel. A követelményt („kell”) meg kell különböztetni a céltól („célszerű”), a ténymegállapítástól és a korláttól.
  • A követelmények típusai: funkcionális, teljesítmény-, interfész-, környezeti, emberi tényezőkre vonatkozó, megbízhatósági, biztonsági követelmények és korlátok. A szoftverintenzív rendszereknél az ISO/IEC 25010 kilenc minőségi jellemzője jó ellenőrzőlista.
  • Az egyedi követelmény legyen szükséges, megfelelő szintű, egyértelmű, teljes, egyedi, megvalósítható, verifikálható, helyes és szabályos. A halmaz legyen teljes, következetes, megvalósítható, érthető és validálható.
  • Az EARS-minták (állandó, eseményvezérelt, állapotvezérelt, nem kívánt viselkedés, opcionális jellemző) egyértelműbbé teszik a természetes nyelvű követelményeket. Minden követelményhez attribútumok tartoznak: azonosító, indoklás, forrás, prioritás, verifikációs mód, felelős, állapot.
  • A MOE az érdekelt fél nézőpontjából méri a sikert, a MOP a szállító nézőpontjából a teljesítményt, a TPM a kritikus jellemzőket követi a fejlesztés során. A TPM tűrésmezőből való kilépése korai figyelmeztetés.
  • A követelményeket lebontjuk, allokáljuk (tartalékkal), kétirányúan visszakövetjük, és verifikációs módot rendelünk hozzájuk. A forrás nélküli követelmény aranyozás.
  • Az SRR után a követelmények változását konfigurációkezelés szabályozza. A késői változások különösen drágák.
Önellenőrzés
  1. Bontsd mértékre és értékre: „A VárosiBringa alkalmazásának a kölcsönzést 2 másodpercen belül jóvá kell hagynia az esetek 99%-ában.” Milyen formájú a mérték?
  2. Javítsd ki a következő követelményeket: (a) „A dokkolónak megfelelő méretűnek kell lennie.” (b) „Az alkalmazás jelenítse meg a térképet és a díjakat, és tegye lehetővé a fizetést.” (c) „A karbantartónak hetente ellenőriznie kell a kerékpárok fékjeit.”
  3. Fogalmazd meg EARS-mintával: a kobotnak meg kell állnia, ha az operátor kezét érzékeli a csavarozási zónában.
  4. Mi a különbség a MOE és a MOP között? Adj egy-egy példát a ForgácsTech esetéből!
  5. Egy cella tervezett ciklusidő-költségvetése 61 s, a követelmény 70 s. Mekkora a tartalék másodpercben és százalékban? Mit tennél, ha a CDR-en a becslés 68 s lenne?
  6. Mit tesz a rendszermérnök egy olyan követelménnyel, amelynek nincs szülője a nyomonkövetési mátrixban?
  7. Miért drágább egy követelményváltozás a részletes terv után, mint a koncepció szakaszában?
Megoldás
  1. Mérték: a kölcsönzés jóváhagyásának ideje; érték: legfeljebb 2 s az esetek legalább 99%-ában. A mérték valószínűségi formájú.
    1. Például: „A dokkoló járdára merőleges kiterjedése legfeljebb 0,8 m lehet.” (b) Három külön követelmény: a térkép megjelenítése, a díjak megjelenítése, a fizetés lehetősége, mindegyik saját teljesítményjellemzővel. (c) Ez működési leírás. A rendszerre vonatkozó változat például: „A kerékpár fékrendszerének heti ellenőrzése legfeljebb 5 percet igényelhet egy kerékpárnál, szerszám nélkül.” A karbantartási rend a ConOps vagy a karbantartási terv része.
  2. „Ha a csavarozási zónában emberi kéz jelenlétét érzékeli, akkor a kobotnak legfeljebb 100 ms-on belül meg kell állnia.” (nem kívánt viselkedés minta; a reakcióidő értékét a kockázatértékelés határozza meg)
  3. A MOE az érdekelt fél szempontjából méri a sikert, a rendszer egészére vonatkozik (például: „a rendelések legalább 95%-a határidőre teljesül”). A MOP műszaki jellemző, amely a MOE eléréséhez járul hozzá (például: „a gépállapot-adatok legfeljebb 1 perc késéssel jelennek meg”, „a beállítási idő átlaga legfeljebb 35 perc”).
  4. 9 s, ami a követelmény ≈ 12,9%-a. Ha a CDR-en a becslés 68 s, a tartalék 2 s-ra (≈ 3%) csökkent. Ez korai figyelmeztetés: meg kell vizsgálni, mely összetevők nőttek, és optimalizálni kell, illetve a TPM-et sűrűbben kell követni.
  5. Megvizsgálja, hogy elfogadható saját levezetésű követelmény-e (egy tervezési döntés vagy jó gyakorlat következménye). Ha igen, ezt dokumentálja és jóváhagyatja. Ha nem, vagy a visszakövetés hibás és pótolni kell, vagy a követelmény aranyozás, és törölni kell.
  6. Mert a részletes terv után egy követelményváltozás már elkészült terveket, beszerzett alkatrészeket, megírt szoftvert és interfészeket érint, és ezeket újra kell tervezni, verifikálni és dokumentálni. Az életciklus-költségek elkötelezettsége (2. fejezet) ekkor már magas.
Projektlépés: követelményspecifikáció

Saját fejlesztési feladatodhoz:

  1. vezess le az érdekelt felek elvárásaiból és a ConOps forgatókönyveiből legalább 15 rendszerkövetelményt, köztük legalább hármat a funkcionális és a teljesítménykövetelményeken kívüli típusokból;
  2. minden követelményhez add meg az attribútumokat (azonosító, indoklás, forrás, prioritás, verifikációs mód);
  3. legalább öt követelményt fogalmazz meg EARS-mintával;
  4. határozz meg két MOE-t, mindegyikhez legalább két MOP-ot, és válassz ki egy TPM-et, amelyet a projekt során követnél;
  5. bonts le egy rendszerkövetelményt alrendszer-szintre, és készíts hozzá költségvetést tartalékkal;
  6. futtasd le a követelményellenőrzést a sablonnal vagy a notebookkal, és javítsd a jelzett hibákat.
Továbbolvasás
  • Roedler és Jones (2005): a MOE, a MOP, a TPM és a KPP fogalma és használata.
  • ISO/IEC/IEEE (2018): a követelménymérnökség szabványa, a jó követelmény ismérvei.
  • INCOSE (2023a): az INCOSE követelményírási útmutatója szabályokkal és példákkal.
  • Mavin és mtsai. (2009): az EARS-mondatminták eredeti cikke.
  • Kossiakoff és mtsai. (2011), 6. fejezet: a MOE és a MOP fogalma és szerkezete.
  • NASA (2016), 4.2. és 6.2. szakasz, C függelék: a műszaki követelmények meghatározása, a követelménykezelés és a követelményírás ellenőrzőlistája.