V-térkép: a fejezet helye a rendszerfejlesztés folyamatában

Tanulási eredmények

A fejezet feldolgozása után képes leszel:

  • megkülönböztetni az emberi hibát mint okot és mint tünetet, valamint a személyközpontú és a rendszerszemléletű megközelítést;
  • besorolni az emberi hibákat (megcsúszás, kihagyás, tévedés, szabályszegés) és összekapcsolni őket Rasmussen viselkedési szintjeivel;
  • felsorolni a teljesítményt befolyásoló tényezőket, és ismertetni az emberi megbízhatóság-elemzés (HRA) célját és korlátait;
  • egy egyszerű HEART-számítással összehasonlítani tervezési változatokat;
  • hibabiztos (poka-yoke) megoldásokat és kényszerítő funkciókat tervezni;
  • az emberi hibák elemzését beépíteni a kockázatelemzésbe és a szervezeti tanulásba.

Az emberközpontú tervezés (11. fejezet) és a funkciómegosztás (12. fejezet) után is marad egy kérdés: mi történik, ha az ember hibázik? Az ember hibázni fog: ez nem jellemhiba, hanem az emberi működés természetes velejárója. A rendszermérnök feladata nem a hibátlan ember feltételezése, hanem olyan rendszer tervezése, amelyben a hibák ritkák, időben észrevehetők, és nem vezetnek súlyos következményhez.

A fejezet négy kérdésre épül:

13.1. Az emberi hiba két szemlélete

Reason két megközelítést különít el az emberi hiba kezelésében (Reason 2000). A személyközpontú megközelítés a hibát az egyén figyelmetlenségével, hanyagságával, motiválatlanságával magyarázza, és a válasza a figyelmeztetés, a fegyelmezés, az újabb utasítás. A rendszerszemléletű megközelítés abból indul ki, hogy az ember esendő, és a hibák a legjobb szervezetekben is előfordulnak. A hibák ezért inkább következmények, mint okok: a munkahely és a szervezet rejtett hiányosságaiból fakadnak. A válasz itt nem az ember megváltoztatása, hanem azoké a feltételeké, amelyek között dolgozik.

Reason híres svájcisajt-modellje szerint a rendszer veszélyekkel szembeni védelme több rétegből áll (műszaki megoldások, eljárások, képzés, felügyelet), és minden rétegnek vannak „lyukai” (13.1. ábra). A lyukak egy része aktív hiba: az első vonalban dolgozó ember tévedése, kihagyása. Más része lappangó feltétel: a tervezés, az eljárások, a szervezet hiányossága, amely hosszú ideig rejtve maradhat. Baj akkor lesz, ha a lyukak pillanatnyilag egy vonalba kerülnek (Reason 2000).

13.1. ábra. A svájcisajt-modell a KoboCella egyik lehetséges hibalánca példáján.

Dekker gyakorlati útmutatója ugyanezt a szemléletet képviseli: az „emberi hiba” nem magyarázat, hanem kiindulópont a vizsgálathoz. Azt kell megérteni, miért tűnt ésszerűnek az adott embernek abban a helyzetben azt tenni, amit tett (Dekker 2014). A rendszermérnök számára ez döntő különbség. Ha egy balesetvizsgálat „emberi hiba” megállapításánál megáll, a rendszer nem változik, és a következő ember ugyanabban a helyzetben ugyanazt a hibát fogja elkövetni.

13.2. A hibák típusai

Reason osztályozása a nem biztonságos cselekvéseket aszerint csoportosítja, hogy szándékosak voltak-e, és hol csúszott el a folyamat (Reason 1990) (13.2. ábra):

  • megcsúszás (slip): a szándék jó, de a végrehajtás téves, jellemzően figyelmi hiba miatt (például rossz gombot nyom meg, mert ugyanott van, mint a megszokott);
  • kihagyás (lapse): egy lépés kimarad vagy elfelejtődik, emlékezeti hiba miatt (például félbeszakítás után nem folytatja ott, ahol abbahagyta);
  • tévedés (mistake): maga a terv hibás. Szabályalapú tévedésnél egy jó szabályt rossz helyzetben, vagy egy rossz szabályt alkalmaz; tudásalapú tévedésnél új helyzetben hiányos tudás vagy rossz helyzetértékelés alapján dönt;
  • szabályszegés (violation): szándékos eltérés az előírt eljárástól, jellemzően nem ártó szándékkal, hanem mert az előírás betartása nehézkes, időigényes vagy a helyzethez nem illő. Lehet rutinszerű (mindenki így csinálja) vagy kivételes (egy rendkívüli helyzetben).
13.2. ábra. Reason osztályozása és kapcsolata Rasmussen viselkedési szintjeivel.

Rasmussen modellje az emberi viselkedés három szintjét különíti el (Rasmussen 1983). A készségalapú viselkedés begyakorolt, tudatos figyelem nélkül zajló mozdulatsor (például egy alkatrész behelyezése). A szabályalapú viselkedés ismert helyzetben tárolt szabályokat alkalmaz („ha a jelzőfény piros, akkor…”). A tudásalapú viselkedés új, ismeretlen helyzetben tudatos elemzést és problémamegoldást igényel. A megcsúszások és a kihagyások a készségalapú szinten, a tévedések a szabály- és tudásalapú szinten jellemzők.

A besorolásnak gyakorlati jelentősége van, mert a különböző típusú hibák ellen különböző eszközök hatásosak. A megcsúszások ellen a tervezés (egyértelmű elrendezés, egymástól megkülönböztethető kezelőszervek, hibabiztos kialakítás), a kihagyások ellen az emlékeztetők és az ellenőrzőlisták, a tévedések ellen a képzés, a jobb információ és a döntéstámogatás, a szabályszegések ellen az eljárások észszerűsítése és a szervezeti kultúra.

13.3. A teljesítményt befolyásoló tényezők

Az emberi teljesítményt a helyzet számos jellemzője befolyásolja: az időnyomás, a fáradtság, a zaj, a megvilágítás, a visszajelzés minősége, a feladat ismerőssége, a képzettség, az eljárások minősége, a munkahelyi légkör. Az emberi megbízhatóság-elemzés módszerei ezeket teljesítményt befolyásoló tényezőként vagy hibát előidéző feltételként veszik figyelembe.

Ezek közül a tervező közvetlenül befolyásolja a legfontosabbakat. Norman a tervezés néhány alapelvével írja le, hogyan segíthet a környezet a helyes cselekvésben (Norman 2013):

  • jelzések (signifiers): a tárgy vagy felület mutassa meg, mit lehet vele tenni és hogyan;
  • leképezés (mapping): a kezelőszervek elrendezése feleljen meg a vezérelt dolgok elrendezésének;
  • visszajelzés (feedback): a cselekvés eredménye azonnal és érthetően látsszon;
  • korlátok (constraints): a fizikai, logikai vagy kulturális korlátok szűkítsék a lehetséges (és ezzel a hibás) cselekvéseket;
  • kényszerítő funkciók (forcing functions): a helytelen cselekvés fizikailag ne legyen végrehajtható.

13.4. Emberi megbízhatóság-elemzés

Az emberi megbízhatóság-elemzés (human reliability analysis, HRA) célja az emberi hibák azonosítása, valószínűségük becslése és csökkentésük módjainak megtalálása. Kirwan gyakorlati kézikönyve szerint a HRA három fő lépésből áll: a lehetséges emberi hibák azonosításából, mennyiségi becsléséből és a csökkentésükre irányuló javaslatokból (Kirwan 1994). A mennyiségi eredmény bekerülhet a megbízhatósági és kockázatelemzésbe, például egy hibafa eseményeként (16. fejezet).

A legismertebb módszerek közül a THERP Swain és Guttmann nukleáris erőművi alkalmazásokra kidolgozott, részletes feladatlebontáson alapuló eljárása (Swain és Guttmann 1983). A HEART Williams egyszerűbb, gyorsan alkalmazható módszere (Williams 1988). A HEART három lépésben becsül:

  1. a feladatot besoroljuk egy általános feladattípusba, amelyhez névleges hibavalószínűség tartozik. Például egy teljesen ismerős, jól megtervezett, gyakorlott, óránként többször ismétlődő rutinfeladaté 0,0004; egy rendszer előírt eljárással, némi ellenőrzéssel végzett visszaállításáé 0,003;
  2. azonosítjuk a hibát előidéző feltételeket, mindegyikhez egy legnagyobb hatást jelentő szorzóval. Például az időhiány legfeljebb 11-szeresére, a gyenge, félreérthető vagy rosszul illeszkedő visszajelzés legfeljebb négyszeresére növelheti a hibavalószínűséget;
  3. minden feltételhez megbecsüljük, mekkora hányadában érvényesül a helyzetben (0–1), és a hibavalószínűséget így számoljuk:

HEP=GTT⋅∏i[(EPCi−1)⋅APOAi+1],(13.1) \mathrm{HEP} = \mathrm{GTT} \cdot \prod_{i} \left[ (\mathrm{EPC}_i - 1) \cdot \mathrm{APOA}_i + 1 \right] , \qquad(13.1)

ahol GTT a feladattípus névleges valószínűsége, EPCi\mathrm{EPC}_i az ii-edik feltétel szorzója, APOAi\mathrm{APOA}_i pedig a becsült érvényesülési hányada.

A HRA mennyiségi eredményeit óvatosan kell kezelni. A becslések nagymértékben az elemző ítéletén múlnak, és az abszolút értékek bizonytalansága egy nagyságrend is lehet. A módszer erőssége inkább az összehasonlítás: megmutatja, melyik tervezési változat vagy beavatkozás csökkenti leginkább a hibavalószínűséget, és melyik feltétel járul hozzá a legjobban (Kirwan 1994).

KoboCella: a fordítva behelyezett fedél

A KoboCella HTA-ja (11.5. szakasz) szerint a fedél ráhelyezése (2.3) a hibás behelyezés egyik legvalószínűbb helye. A fedél két irányban is ráhelyezhető, és fordított helyzetben a csavarok egy része meghúzható, de a tömítés nem zár. A csapat HEART-tal hasonlított össze három változatot.

Alapváltozat. A feladat gyakorlott, óránként sokszor ismétlődő rutinfeladat (GTT = 0,0004). Két hibát előidéző feltétel érvényesül: az időnyomás (szorzó 11, a csapat becslése szerint 10%-ban érvényesül: 10⋅0,1+1=2,010 \cdot 0{,}1 + 1 = 2{,}0) és a gyenge visszajelzés, mert a fordított fedél ránézésre alig különbözik a helyestől (szorzó 4, 50%-ban: 3⋅0,5+1=2,53 \cdot 0{,}5 + 1 = 2{,}5). A becsült hibavalószínűség 0,0004⋅2,0⋅2,5=0,0020{,}0004 \cdot 2{,}0 \cdot 2{,}5 = 0{,}002. Napi mintegy 610 motorral ez átlagosan 1,2 fordított fedelet jelent naponta.

Visszajelzéssel. Egy optikai érzékelő ellenőrzi a fedél helyzetét, és a HMI azonnal jelez. A gyenge visszajelzés feltétele megszűnik: 0,0004⋅2,0=0,00080{,}0004 \cdot 2{,}0 = 0{,}0008, napi 0,5 eset, de ezeket a kezelő még a csavarozás előtt kijavítja.

Hibabiztos kialakítás. A befogóba aszimmetrikus illesztőcsapok kerülnek, így a fedél fordítva fizikailag nem helyezhető be. Ez a hibamód megszűnik.

A csapat a hibabiztos kialakítás mellett döntött, mert ez a hibát nem csak észleli, hanem lehetetlenné teszi, és kevesebbe került, mint az érzékelő. A számítás abszolút értékei bizonytalanok, de a sorrend egyértelmű volt, és a döntéshez ennyi elég.

13.5. Tervezés a hibák ellen

A hibák elleni védekezésnek több szintje van, és a hatékonyságuk eltérő:

  1. a hiba lehetetlenné tétele: kényszerítő funkciók és hibabiztos kialakítás. A helytelen cselekvés fizikailag nem hajtható végre;
  2. a hiba azonnali észlelése: visszajelzés, érzékelők, automatikus ellenőrzés, mielőtt a hiba következménye kialakulna;
  3. a következmény korlátozása: a hiba visszafordíthatósága (visszavonás, megerősítés), tűrőképes kialakítás;
  4. az ember felkészítése: képzés, eljárások, ellenőrzőlisták.

A sorrend fontos: a lista elején álló megoldások a rendszerbe épülnek, és nem függenek attól, hogy az ember éppen figyel-e. A lista végén álló megoldások szükségesek, de egyedül nem elegendők.

13.5.1. Hibabiztos kialakítás

A poka-yoke (japánul nagyjából „a figyelmetlenségi hiba elkerülése”) Shingo nevéhez fűződik, aki a nulla hibás gyártás egyik alapeszközévé tette (Shingo 1986). A poka-yoke megoldások vagy megakadályozzák a hibát (például csak egy irányban illeszthető alkatrész), vagy azonnal jelzik (például ha a szerelés után egy alkatrész a tálcán marad, a művelet nem fejeződhet be). Shingo az ellenőrzés helyét is hangsúlyozta: a hibát a forrásánál, a keletkezése pillanatában kell észlelni, nem a végellenőrzésen (Shingo 1986).

Norman a kényszerítő funkciók három típusát írja le (Norman 2013):

  • reteszelés (interlock): a műveletek csak a helyes sorrendben hajthatók végre (például a mikrohullámú sütő nem indul nyitott ajtóval);
  • benntartás (lock-in): a rendszer nem engedi idő előtt befejezni a műveletet (például a szoftver mentés nélküli kilépéskor megerősítést kér);
  • kizárás (lockout): a rendszer megakadályozza a veszélyes helyre vagy állapotba jutást (például a karbantartás idejére lelakatolt energiaforrás).
ForgácsTech: kihagyások a műszakátadásban

A ForgácsTech késési okainak elemzésében (9.3. szakasz) az ötödik helyre a hiányos műszakátadás került. A szóbeli átadásnál a sürgős tudnivalók egy része rendszeresen elveszett: tipikus kihagyási hiba, amelyet a műszakvégi fáradtság és a félbeszakítások erősítenek. A csapat nem újabb utasítást adott ki („figyelmesebben kell átadni”), hanem a MES-be beépített egy rövid, strukturált átadólapot. A lapon az ütemező automatikusan megjeleníti a nyitott eltéréseket és a következő műszak határidős rendeléseit, a leköszönő műszakvezetőnek pedig csak a megjegyzéseit kell hozzáírnia. A műszak lezárása az átadólap kitöltése nélkül nem lehetséges (benntartás), a következő műszakvezető pedig a lap elolvasását nyugtázza.

VárosiBringa: amikor a zár nem zárt

A VárosiBringa első próbaüzemében a felhasználók egy része úgy hagyta ott a kerékpárt, hogy az nem rögzült a dokkolóban: a kerékpárt nem tolták be ütközésig. A kölcsönzés nyitva maradt, a felhasználó díjat fizetett, a kerékpár pedig őrizetlenül állt. Ez megcsúszás: a felhasználó szándéka helyes volt, a végrehajtás pontatlan, és a hiba oka a gyenge visszajelzés volt. A javítás a visszajelzés erősítése lett: a dokkoló a sikeres rögzítéskor zöld fénnyel és hangjelzéssel, a sikertelennél villogó sárga fénnyel jelez, az alkalmazás pedig értesítést küld, ha a kerékpár öt másodpercen belül nem rögzült. A probléma a következő hónapban a töredékére csökkent.

13.6. Az emberi hiba a kockázatelemzésben és a szervezetben

Az emberi hibákat ugyanúgy be kell építeni a kockázatelemzésbe, mint a műszaki meghibásodásokat. Az FMEA-ban (15. fejezet) a HTA műveletei a folyamatlépések, a hibamódok pedig a lehetséges emberi hibák (kihagyás, rossz sorrend, rossz végrehajtás, késés). A hibafákban (16. fejezet) az emberi hibák alapeseményként szerepelhetnek. A rendszerelméleti biztonsági elemzés (17. fejezet) pedig kifejezetten azt vizsgálja, milyen irányítási döntések vezethetnek veszélyes állapothoz, akár emberi, akár gépi az irányító.

A szervezet tanulni tud a hibákból, ha a hibákról és a „majdnem bekövetkezett” eseményekről (near miss) értesül. Ehhez az kell, hogy a jelentés ne vonjon maga után automatikus büntetést. Reason szerint a rendszerszemléletű szervezetek egyik jellemzője az, hogy a jelentési kultúrát tudatosan építik, és megkülönböztetik a büntetendő, szándékos szabályszegést a büntetést nem érdemlő emberi hibától (Reason 2000). Ezt a megkülönböztetést szokás méltányos kultúrának (just culture) nevezni.

Az emberi teljesítmény mint erőforrás

A biztonságtudomány újabb irányzatai arra is felhívják a figyelmet, hogy az ember nem csak hibaforrás, hanem a rendszer rugalmasságának forrása is. A legtöbb nap azért telik el baj nélkül, mert az emberek folyamatosan észlelik és korrigálják a rendszer apró hiányosságait, alkalmazkodnak a váratlan helyzetekhez. Ha egy fejlesztés csak az emberi hibák kiküszöbölésére törekszik, és közben elveszi az emberi beavatkozás lehetőségét, ezt a rugalmasságot is elveszítheti. A tervezési cél tehát kettős: a hibák elleni védelem, és annak megőrzése, ami az emberben a rendszer javára működik.

„Az operátor hibázott”

A balesetvizsgálati jelentések egyik leggyakoribb, és legkevésbé hasznos megállapítása. Ha a vizsgálat itt megáll, és a válasz az operátor figyelmeztetése vagy egy újabb utasítás, a rendszer nem változik. A helyes kérdés: miért tűnt észszerűnek a cselekvés abban a helyzetben, és milyen lappangó feltételek (tervezés, eljárás, időnyomás, képzés) tették lehetővé, hogy a hiba következménnyel járjon?

Összefoglalás
  • A rendszerszemléletű megközelítés szerint az emberi hiba inkább következmény, mint ok: a munkahely és a szervezet rejtett hiányosságaiból fakad. A svájcisajt-modellben a baj akkor következik be, ha a védelmi rétegek lyukai egy vonalba kerülnek.
  • Reason osztályozása szerint a nem biztonságos cselekvés lehet megcsúszás, kihagyás, tévedés vagy szabályszegés. Rasmussen szerint a viselkedés készség-, szabály- vagy tudásalapú. Az eltérő típusok ellen eltérő eszközök hatásosak.
  • A teljesítményt az időnyomás, a visszajelzés, a fáradtság, a feladat ismerőssége és sok más tényező befolyásolja. Norman tervezési elvei (jelzések, leképezés, visszajelzés, korlátok, kényszerítő funkciók) a helyes cselekvést segítik.
  • Az emberi megbízhatóság-elemzés azonosítja, számszerűsíti és csökkenti az emberi hibákat. A HEART a feladattípus névleges valószínűségét a hibát előidéző feltételekkel módosítja. Az abszolút értékek bizonytalanok; a módszer a változatok összehasonlítására való.
  • A hibák elleni védekezés hatékonysági sorrendje: lehetetlenné tétel (poka-yoke, kényszerítő funkciók), azonnali észlelés, a következmény korlátozása, felkészítés. Az emberi hibák az FMEA, a hibafa és a biztonsági elemzés részei; a szervezeti tanuláshoz méltányos jelentési kultúra kell.
Önellenőrzés
  1. Mi a különbség a személyközpontú és a rendszerszemléletű megközelítés között? Melyik vezet tartós javuláshoz, és miért?
  2. Sorold be a következő eseteket Reason kategóriái szerint: (a) a kezelő a szokott helyen nyomja meg a gombot, de az új felületen ott a „törlés” van; (b) egy telefonhívás után a karbantartó elfelejti visszaszerelni a védőburkolatot; (c) a műszakvezető egy szokatlan hibánál a megszokott újraindítást alkalmazza, de az itt nem segít; (d) a dolgozók rendszeresen kikerülik a lassú biztonsági ellenőrzést.
  3. Egy feladat névleges hibavalószínűsége 0,003. Két hibát előidéző feltétel érvényesül: 11-es szorzó 20%-ban és 3-as szorzó 50%-ban. Mennyi a becsült hibavalószínűség?
  4. Miért értékes a HEART akkor is, ha az abszolút értékei bizonytalanok?
  5. Adj példát a reteszelésre, a benntartásra és a kizárásra egy ipari környezetből!
  6. Miért jobb egy hibabiztos kialakítás, mint egy figyelmeztető felirat?
  7. Hogyan építenéd be a KoboCella HTA-jának lépéseit egy folyamat-FMEA-ba?
Megoldás
  1. A személyközpontú megközelítés az egyént hibáztatja, és az egyént próbálja megváltoztatni (figyelmeztetés, fegyelmezés); a rendszerszemléletű a hibát a feltételek következményének tekinti, és a feltételeket változtatja meg. Az utóbbi vezet tartós javuláshoz, mert a következő ember ugyanabban a helyzetben már nem kerül ugyanabba a csapdába.
    1. megcsúszás (figyelmi, a megszokott mozdulat rossz helyen); (b) kihagyás (emlékezeti, félbeszakítás után); (c) szabályalapú tévedés (jó szabály rossz helyzetben); (d) rutinszerű szabályszegés.
  2. (11−1)⋅0,2+1=3,0(11 - 1) \cdot 0{,}2 + 1 = 3{,}0; (3−1)⋅0,5+1=2,0(3 - 1) \cdot 0{,}5 + 1 = 2{,}0; HEP=0,003⋅3,0⋅2,0=0,018\mathrm{HEP} = 0{,}003 \cdot 3{,}0 \cdot 2{,}0 = 0{,}018.
  3. Mert a változatok összehasonlításához a relatív különbségek elegendők, és ezek kevésbé érzékenyek a becslési bizonytalanságra. A módszer azt is megmutatja, melyik feltétel járul hozzá leginkább a hibához, vagyis hol érdemes beavatkozni.
  4. Reteszelés: a présgép csak akkor indul, ha a védőajtó zárva van. Benntartás: a gépvezérlő nem engedi leállítani a szerszámcserét, amíg minden rögzítőcsavar nincs meghúzva. Kizárás: a karbantartás idejére lelakatolt villamos főkapcsoló.
  5. Mert a felirat az ember figyelmén múlik, amely fáradtság, időnyomás és rutin mellett kihagy; a hibabiztos kialakítás a helytelen cselekvést fizikailag lehetetlenné teszi, függetlenül attól, hogy az ember figyel-e.
  6. A HTA minden művelete (például 2.2, 2.3) egy folyamatlépés lesz. Minden lépéshez felsoroljuk a lehetséges emberi hibamódokat (kihagyás, rossz sorrend, rossz végrehajtás, például fordított fedél), azok hatását (tömítetlenség), okát (gyenge visszajelzés, időnyomás) és a meglévő ellenőrzést, majd értékeljük a súlyosságot, a gyakoriságot és az észlelhetőséget.
Projektlépés: emberi hibák

Saját fejlesztési feladatodhoz:

  1. a HTA legalább öt műveletéhez sorold fel a lehetséges emberi hibákat Reason kategóriái szerint;
  2. a két legsúlyosabb következményűhöz azonosítsd a hibát előidéző feltételeket, és becsüld meg HEART-tal a hibavalószínűséget legalább két tervezési változatban;
  3. javasolj legalább egy hibabiztos (poka-yoke) megoldást vagy kényszerítő funkciót;
  4. vidd át az emberi hibamódokat a projekt FMEA-jába (15. fejezet).
Továbbolvasás
  • Reason (2000): rövid, olvasmányos összefoglaló a személyközpontú és a rendszerszemléletű megközelítésről és a svájcisajt-modellről.
  • Reason (1990): az emberi hiba osztályozásának és elméletének alapműve.
  • Norman (2013): a tervezés hatása az emberi cselekvésre és hibákra; mérnököknek is kötelező olvasmány.
  • Kirwan (1994): az emberi megbízhatóság-elemzés gyakorlati kézikönyve.
  • Shingo (1986): a poka-yoke és a forrásnál végzett ellenőrzés eredeti leírása.
  • Dekker (2014): gyakorlati útmutató az emberi hiba rendszerszemléletű vizsgálatához.