Skip to main content

6.  FMEA, FMECA és FMEDA

A hibamód- és hatáselemzés (failure mode and effects analysis, FMEA) a megbízhatósági és biztonsági mérnökség talán legismertebb módszere. Az 1940-es évek végén az amerikai hadiiparban született, az Apollo-programban terjedt el, az 1970-es évektől az autóiparban vált alapmódszerré, ma pedig szinte minden iparágban használják. Az FMEA alulról felfelé halad: minden alkatrészről vagy folyamatlépésről megkérdezi, hogyan hibásodhat meg, és mi lesz ennek a hatása. Ebben a fejezetben megismerjük a módszer mai, harmonizált formáját (AIAG–VDA, 2019), a kockázat-prioritási szám (RPN) korlátait és a helyébe lépő cselekvési prioritást (AP), a kritikusságelemzést (FMECA), végül a biztonsági funkciók számára kulcsfontosságú változatot, az FMEDA-t, amely a meghibásodási rátákat biztonságos és veszélyes, észlelt és rejtett részekre bontja.

Tanulási eredmények

A fejezet végére képes leszel

  • elmagyarázni az FMEA alapgondolatát, típusait és helyét az életciklusban;
  • végigvezetni egy FMEA-t az AIAG–VDA hét lépésén, a meghibásodási lánc (hatás–mód–ok) helyes megfogalmazásával;
  • értékelni a súlyosságot, az előfordulást és az észlelést, és kritikusan értelmezni az RPN-t;
  • megindokolni, miért lépett az RPN helyébe a cselekvési prioritás;
  • FMECA-kritikusságot számolni;
  • FMEDA-t készíteni egy egyszerű eszközre, és kiszámolni a diagnosztikai lefedettséget és a biztonságos meghibásodási hányadot.

6.1. Az FMEA alapgondolata

Az FMEA tervező, fejlesztő és dokumentációs módszer, amellyel módszeresen azonosíthatók az egyes alkatrészek vagy folyamatlépések meghibásodási módjainak következményei, és amellyel a termékek és folyamatok minősége és megbízhatósága folyamatosan fejleszthető. A módszer induktív: a „Mi történik, ha ez az elem így hibásodik meg?” kérdésből indul ki. Jellemzői:

  • alulról felfelé halad: az alkatrész vagy folyamatlépés meghibásodási módjából kiindulva követi a hatásokat a magasabb rendszerszintekig (szemben a hibafával, amely a csúcseseménytől halad lefelé, 10. fejezet);
  • egyszeres hibákat vizsgál: minden meghibásodási módot a többitől függetlennek tekint; a hibák kombinációit nem elemzi;
  • elvi lehetőségeket vizsgál: érdektelen, hogy a meghibásodás előfordult-e már, vagy csak elvileg lehetséges;
  • megelőző szemléletű: a hangsúly a meghibásodások megelőzésén és a terv vagy folyamat javításán van, nem a már bekövetkezett hibák utólagos elemzésén.

Az FMEA sikerének egyik legfontosabb feltétele, hogy soha véget nem érő folyamat legyen: élő dokumentum, amelyet a tervezés előrehaladtával, a változtatásokkal, az új tapasztalatokkal folyamatosan frissíteni kell.

Az FMEA-ra több szabvány és kézikönyv vonatkozik: az általános IEC 60812:2018 (IEC 2018), az autóipari AIAG–VDA FMEA Handbook (2019) (AIAG és VDA 2019), amely az amerikai AIAG és a német VDA korábban eltérő módszertanát egyesítette, valamint a SAE J1739 (2021).

6.1.1. Az FMEA típusai

  • Tervezési FMEA (design FMEA, DFMEA): a termék konstrukciójának elemzése, a tervezésből eredő hibalehetőségek feltárása, még a gyártás megkezdése előtt.
  • Folyamat-FMEA (process FMEA, PFMEA): a gyártási és szerelési folyamat elemzése, a gyártás során fellépő hibalehetőségek feltárása. A tervezési FMEA-ra épül, és figyelembe veszi a technológiát, az ellenőrzési lépéseket és a logisztikát.
  • Felügyeleti és rendszerválasz-FMEA (FMEA for monitoring and system response, FMEA-MSR): az AIAG–VDA kézikönyv kiegészítő módszere, amely azt vizsgálja, hogy az üzem közbeni diagnosztika észleli-e a meghibásodást, és a rendszer biztonságos állapotba kerül-e. Közvetlen kapcsolatot teremt a funkcionális biztonsággal.

Az elemzés szintje szerint rendszer-, alrendszer- és alkatrész-FMEA-t különböztetünk meg. A határok meghúzása a csapat döntése; a lényeg, hogy a különböző szintek elemzései összekapcsolhatók legyenek: az alrendszer meghibásodási hatása a rendszer szintjén meghibásodási mód.

6.1.2. Mikor kell FMEA-t készíteni vagy frissíteni?

  • Új termék, technológia vagy gyártási folyamat: az FMEA a teljes termékre vagy folyamatra kiterjed.
  • Meglévő termék vagy folyamat módosítása: a korábbi FMEA-t a változás hatására kell kiterjeszteni.
  • Meglévő termék vagy folyamat új alkalmazása vagy környezete: a megváltozott felhasználásra, helyszínre vagy környezetre kell összpontosítani.
  • Terepen jelentkező problémák, reklamációk: az új meghibásodási módokat és okokat be kell építeni.

6.2. Az FMEA hét lépése

Az AIAG–VDA kézikönyv az FMEA-t hét lépésre bontja (6.1. ábra). A lépések a korábbi gyakorlat legjobb elemeit egyesítik, és a struktúra- és funkcióelemzés előtérbe helyezésével sokat javítanak az elemzés következetességén.

6.1. ábra. Az FMEA hét lépése az AIAG–VDA kézikönyv szerint.
  1. Tervezés és előkészítés. Az elemzés céljának, hatókörének és határainak rögzítése, a csapat összeállítása, az ütemezés és az eszközök kiválasztása. A csapat multidiszciplináris: tervező, gyártástechnológus, minőségügyi, megbízhatósági és szükség szerint biztonsági szakember. Ezen a tudásigényen múlik az FMEA értéke: a módszer forgatókönyvszerű segítséget ad, de nem helyettesíti a szakmai ismereteket.
  2. Struktúraelemzés. A rendszer felbontása hierarchikus szerkezetre (rendszer, alrendszer, alkatrész vagy folyamat, folyamatlépés, munkaelem) és az interfészek azonosítása.
  3. Funkcióelemzés. Minden szerkezeti elemhez hozzárendeljük a funkcióit és a velük szemben támasztott követelményeket, lehetőleg mérhető formában (hőmérséklet-tartomány, nyomás, élettartam). Ha egy elemnek több funkciója van, mindegyiket fel kell sorolni.
  4. Meghibásodáselemzés. Minden funkcióhoz megfogalmazzuk a meghibásodási láncot: a meghibásodási módot (failure mode, FM), annak hatását (failure effect, FE) a magasabb szinten és okát (failure cause, FC) az alacsonyabb szinten (6.2. ábra).
  5. Kockázatelemzés. A meglévő megelőző és észlelő intézkedések rögzítése, a súlyosság (S), az előfordulás (O) és az észlelés (D) értékelése, majd a cselekvési prioritás (AP) meghatározása.
  6. Optimalizálás. Intézkedések meghatározása a kockázat csökkentésére, felelőssel és határidővel; a bevezetés után az értékelés megismétlése.
  7. Dokumentálás. Az eredmények összefoglalása és közlése az érintettekkel.
6.2. ábra. A meghibásodási lánc: a hatás, a mód és az ok három szomszédos szerkezeti szinthez kötődik.

A meghibásodási lánc helyes megfogalmazása az FMEA minőségének kulcsa. Néhány szabály:

  • A meghibásodási mód fizikai, műszaki fogalmakkal írja le, hogyan nem teljesíti az elem a funkcióját („a tömítés nem zár 3 bar fölött”), nem pedig a felhasználó által érzékelt tünetet.
  • A hatást úgy kell megfogalmazni, ahogyan a vevő (akár belső vevő, akár végfelhasználó) érzékeli. Ha a meghibásodás a biztonságot vagy a jogszabályi megfelelést érinti, azt egyértelműen jelezni kell.
  • Az ok a meghibásodási mód kiváltója: tervezési gyengeség (rossz anyagválasztás, alulméretezés), gyártási eltérés vagy környezeti hatás. Minden módhoz az összes ésszerűen lehetséges okot fel kell sorolni, mert a hatékony intézkedések az okokra irányulnak.
  • A különleges körülmények között fellépő módokat (alacsony vagy magas hőmérséklet, por, nedvesség, gyakoribb használat, nehéz terep) is figyelembe kell venni.

6.3. Az értékelés: súlyosság, előfordulás, észlelés

Az FMEA kockázatértékelése három, egyenként 1-től 10-ig terjedő skálán történik:

  • Súlyosság (severity, S): a legsúlyosabb hatás súlyossága. Csak a terv megváltoztatásával csökkenthető.
  • Előfordulás (occurrence, O): annak valószínűsége, hogy az ok bekövetkezik és meghibásodást okoz, a meglévő megelőző intézkedések figyelembevételével.
  • Észlelés (detection, D): annak a valószínűsége, hogy a meglévő észlelő intézkedések (tesztek, vizsgálatok, ellenőrzések) nem szűrik ki az okot vagy a meghibásodási módot, mielőtt a termék a vevőhöz kerül. A magas érték rossz észlelést jelent.

A 6.1. táblázat egy általános, a 2014-es jegyzet táblázatait továbbfejlesztő skálát mutat. Az iparági kézikönyvek részletesebb, iparágspecifikus skálákat adnak; a lényeg, hogy a csapat egy skálát következetesen alkalmazzon az egész elemzésben.

6.1. táblázat. Általános S–O–D értékelési skála
Érték Súlyosság (S) Előfordulás (O) Észlelés (D)
9–10 a felhasználóra veszélyes, sérti a jogszabályokat; 10: figyelmeztetés nélkül a meghibásodás szinte biztos; nincs megelőzés nincs ellenőrzés, vagy az nem képes észlelni
7–8 a termék nem működik, vagy alapfunkciója sérül gyakori; a megelőzés gyenge gyenge esélyű ellenőrzés (szemrevételezés, kis minta)
4–6 észrevehető, zavaró, de a termék alapvetően működik alkalmi; a megelőzés részben hatékony közepes esélyű, például statisztikai ellenőrzés
2–3 a felhasználó valószínűleg érzékeli, de alig zavarja ritka; hatékony megelőzés jó esélyű, bevált vizsgálati módszer
1 a felhasználó nem érzékeli a megelőzés kizárja (például hibabiztos tervezés) az ok vagy a mód biztosan észlelhető, illetve fizikailag kizárt

Az ellenőrzési intézkedéseket két oszlopban érdemes rögzíteni: a megelőző intézkedések (például tervezési irányelvek, méretezési számítások) az előfordulást, az észlelő intézkedések (tesztek, mérések) az észlelést befolyásolják. Mindig a megelőzés az előnyösebb megoldás.

6.3.1. A kockázat-prioritási szám és korlátai

A hagyományos FMEA a három pontszám szorzatát, a kockázat-prioritási számot (risk priority number, RPN) használta a meghibásodási módok rangsorolására:

\[ RPN = S \cdot O \cdot D, \qquad 1 \le RPN \le 1000 . \tag{6.1}\]

Az RPN egyszerű és népszerű, de módszertanilag súlyos hibái vannak:

  1. Sorrendi skálák szorzása. Az S, O és D sorrendi (ordinális) skálák: a 8-as súlyosság nem „kétszer olyan súlyos”, mint a 4-es. Az ilyen számok szorzatának nincs mennyiségi jelentése.
  2. Egyenlő súlyozás. Az RPN a súlyosságot, az előfordulást és az észlelést egyenrangúnak tekinti. Egy halálos következményű, ritka meghibásodás (\(S=10\), \(O=2\), \(D=2\); \(RPN=40\)) így alacsonyabb prioritást kap, mint egy zavaró, de ártalmatlan, gyakoribb hiba (\(S=4\), \(O=5\), \(D=5\); \(RPN=100\)).
  3. Egyenetlen és nem egyértelmű eloszlás. Az 1000 lehetséges kombinációból csak 120 különböző RPN-érték adódik (6.3. ábra). Ugyanaz az érték nagyon különböző kockázatokat takarhat: a 120-as érték például 24-féle \((S,O,D)\) kombinációból áll elő.
  4. Önkényes küszöbök. A gyakorlatban elterjedt küszöbértékek (például „\(RPN < 40\) elfogadható, \(RPN > 100\) beavatkozás szükséges”, ahogy a 2014-es jegyzet is közölte) semmilyen szabványban nem szerepelnek, és a fenti okok miatt nem is lehet őket megalapozni. Ráadásul arra ösztönöznek, hogy a csapat a pontszámokat „lefelé kerekítse”.
6.3. ábra. Az RPN lehetséges értékeinek eloszlása. A 1000 kombinációból csak 120 különböző érték adódik, és a skála felső része nagyon ritkán lakott.

6.3.2. A cselekvési prioritás

Az AIAG–VDA kézikönyv ezért az RPN helyett a cselekvési prioritást (action priority, AP) vezette be. Az AP egy táblázat, amely minden \((S,O,D)\) kombinációhoz három prioritási szint egyikét rendeli: magas (H, intézkedés szükséges, vagy dokumentáltan meg kell indokolni, miért elegendők a meglévők), közepes (M, intézkedést kell mérlegelni) vagy alacsony (L, intézkedés lehetséges). Az AP alapelve, hogy a súlyosság a legfontosabb, utána az előfordulás következik, és csak végül az észlelés. Egy nagy súlyosságú meghibásodásnál tehát jó észlelés mellett is magas lehet a prioritás, mert a megelőzés fontosabb a kiszűrésnél.

A hivatalos AP-táblázat a kézikönyvben található. A 6.2. táblázat egy saját, egyszerűsített szabályt mutat, amely csak a táblázat logikáját szemlélteti.

6.2. táblázat. A cselekvési prioritás logikája egyszerűsített szabállyal. Ez nem az AIAG–VDA kézikönyv táblázata.
Prioritás Egyszerűsített szabály (szemléltetés)
magas (H) \(S \ge 9\) és (\(O \ge 4\) vagy \(D \ge 7\)); vagy \(7 \le S \le 8\) és \(O \ge 6\)
közepes (M) \(S \ge 7\), ha nem magas; vagy \(4 \le S \le 6\) és \(O \ge 6\)
alacsony (L) minden egyéb eset

A szakmai gyakorlat ettől függetlenül is egyértelmű: ha egy meghibásodás súlyossága 9 vagy 10 (a felhasználóra veszélyes vagy jogszabálysértő), akkor az RPN-től és az AP-től függetlenül célzott intézkedést kell meghatározni a következmény elkerülésére, az ok megszüntetésével, csökkentésével vagy ellenőrzésével. A javító intézkedések sorrendje: először a súlyosság (csak tervmódosítással), majd az előfordulás, végül az észlelés javítása.

VészFék: tervezési FMEA a radarérzékelőre (részlet)
6.3. táblázat. A VészFék radarérzékelőjének tervezési FMEA-részlete. *Az AP a 6.2. táblázat egyszerűsített szabálya szerint.
Funkció Meghibásodási mód Hatás (jármű) S Ok Megelőzés / észlelés O D RPN AP*
akadály észlelése 0,5–150 m-en nem észleli az akadályt a megkövetelt távolságban elmaradó vészfékezés 8 jég vagy sár a burkolaton fűtött burkolat / vakulásdiagnosztika a jelszint alapján 4 4 128 M
akadály észlelése téves (szellem-) célpontot jelez indokolatlan erős fékezés 10 többutas visszaverődés fém szerkezetekről célpontkövetési algoritmus / szimulációs teszt kevés esettel 4 6 240 H
akadály távolságának mérése a mért távolság eltolódik késve induló fékezés 7 az oszcillátor hőmérsékleti driftje hőkompenzáció / hőkamrás teszt 3 3 63 M
adatküldés a fékvezérlőnek az adat késve érkezik késve induló fékezés 7 CAN-busz túlterhelés ütemezésanalízis / időzítésfigyelés 2 2 28 M

A második sor magas prioritású: a téves célpont indokolatlan fékezést okozhat, amelynek súlyossága a HARA szerint a legmagasabb (4.4.2. szakasz). A csapat intézkedései: a radar és a kamera jeleinek összevetése a fékezés előtt (szenzorfúzió plauzibilitásvizsgálattal), valamint a valós forgalmi felvételeken alapuló szimulációs tesztkészlet bővítése. Az intézkedések után \(O=2\) és \(D=3\) (RPN = 60). A súlyosság nem változik, mert az csak a funkció koncepciójának módosításával csökkenthető.

Érdemes megfigyelni, hogy az első sor RPN-je (128) nagyobb, mint a negyediké (28), de kisebb, mint a másodiké (240). Ez a sorrend itt egybeesik az AP-vel; a fenti „halálos, de ritka” példa viszont mutatja, hogy ez nem mindig van így.

6.4. Kritikusságelemzés (FMECA)

A hibamód-, hatás- és kritikusságelemzés (failure mode, effects and criticality analysis, FMECA) az FMEA kiterjesztése, amely a meghibásodási módokat kritikusságuk szerint rangsorolja: aszerint, hogy mekkora valószínűséggel és milyen súlyos kárt okozhatnak. A klasszikus, a MIL-STD-1629A szabványból eredő mennyiségi változatban egy meghibásodási mód kritikussága:

\[ C_m = \lambda_p \cdot \alpha \cdot \beta \cdot t , \tag{6.2}\]

ahol \(\lambda_p\) az alkatrész meghibásodási rátája, \(\alpha\) a meghibásodási módarány (a meghibásodások mekkora hányada ebben a módban következik be), \(\beta\) annak a feltételes valószínűsége, hogy a mód a vizsgált hatást okozza, \(t\) pedig a működési idő. Egy alkatrész kritikussága a súlyos hatású módjainak kritikusságösszege. Az eredmény egy kritikussági mátrixban ábrázolható (súlyossági kategória a kritikusság függvényében), amely a kockázati mátrix rokona.

Egy gyorszáró szelep kritikussága

A ReaktorVéd XV-101 szelepének veszélyes meghibásodási rátája \(\lambda_p = 2{,}5\cdot 10^{-6}\,\text{h}^{-1}\). A veszélyes meghibásodások 70%-a „nem zár” (beragadás), 30%-a „lassan zár” módban következik be. Ha nem zár, a biztonsági funkció biztosan elvész (\(\beta = 1\)); ha lassan zár, a válaszidő-követelmény az esetek felében sérül (\(\beta = 0{,}5\)). Egy év (\(t = 8760\) h) működésre:

\[ C_{\text{nem zár}} = 2{,}5\cdot 10^{-6} \cdot 0{,}7 \cdot 1 \cdot 8760 = 1{,}53\cdot 10^{-2}, \qquad C_{\text{lassan zár}} = 2{,}5\cdot 10^{-6} \cdot 0{,}3 \cdot 0{,}5 \cdot 8760 = 3{,}3\cdot 10^{-3}. \]

A beragadás kritikussága közel ötszöröse a lassú zárásénak, így a megelőző intézkedéseknek (például a részleges löketvizsgálatnak, 13. fejezet) elsősorban erre kell irányulniuk.

A kritikusságelemzéssel megtalálhatók azok a rendszerelemek, amelyekre a tervezés és az üzemeltetés során külön figyelmet kell fordítani. Az FMEA és az FMECA eljárását az IEC 60812 részletesen bemutatja.

6.5. FMEDA: a biztonsági funkciók FMEA-ja

A hibamód-, hatás- és diagnosztikaelemzés (failure modes, effects and diagnostic analysis, FMEDA) az FMEA kvantitatív változata, amelyet a biztonsági funkciókban felhasznált eszközökre dolgoztak ki. Célja, hogy az eszköz meghibásodási rátáját a 2.6.2. szakaszban bevezetett négy részre bontsa (\(\lambda_{SD}\), \(\lambda_{SU}\), \(\lambda_{DD}\), \(\lambda_{DU}\)). Ezek az értékek a PFD-számítás (13. fejezet) és az architekturális korlátok közvetlen bemenetei. Az eszközgyártók tanúsítványaiban szereplő adatok tipikusan FMEDA-ból származnak.

Az FMEDA lépései:

  1. az eszköz felbontása alkatrészekre vagy funkcionális blokkokra;
  2. minden alkatrész meghibásodási rátájának és meghibásodási módjainak meghatározása (alkatrész-adatbázisokból, például az IEC 61709 vagy a SN 29500 szerint, vagy terepi adatokból);
  3. minden módról annak eldöntése, hogy a biztonsági funkció szempontjából biztonságos vagy veszélyes;
  4. annak eldöntése, hogy a beépített diagnosztika (önteszt, tartománytúllépés-figyelés, visszaolvasás, figyelőáramkör) észleli-e, és milyen lefedettséggel;
  5. a részráták összegzése és a mérőszámok számítása.

A két legfontosabb mérőszám a diagnosztikai lefedettség és a biztonságos meghibásodási hányad (safe failure fraction, SFF):

\[ DC = \frac{\sum \lambda_{DD}}{\sum \lambda_{DD} + \sum \lambda_{DU}}, \qquad SFF = \frac{\sum \lambda_{S} + \sum \lambda_{DD}}{\sum \lambda_{S} + \sum \lambda_{D}} . \tag{6.3}\]

Az SFF azt fejezi ki, hogy a meghibásodások mekkora hányada nem veszélyes és rejtett: vagy biztonságos, vagy a diagnosztika észleli. Az IEC 61508 architekturális korlátai (13. fejezet) az SFF-től és a hardver hibatűrésétől függően korlátozzák az elérhető SIL-t.

ReaktorVéd: a TT-101 hőmérséklet-távadó FMEDA-ja

A TT-101 egy ellenállás-hőmérős (RTD) távadó 4–20 mA-es kimenettel. A biztonsági funkció szempontjából a magas hőmérséklet jelzése a lényeg: az a meghibásodás veszélyes, amely miatt a távadó a valósnál alacsonyabb értéket mutat, és így a kioldás elmarad. Az a meghibásodás, amely magasabb értéket vagy tartományon kívüli jelet ad, kioldást okoz, tehát biztonságos. A logika a NAMUR NE 43 ajánlás szerinti tartományon kívüli jelet (3,6 mA alatt vagy 21 mA fölött) hibaként kezeli, és kiold.

6.4. táblázat. A TT-101 távadó egyszerűsített FMEDA-ja (1 FIT \(=10^{-9}\,\text{h}^{-1}\))
Blokk Meghibásodási mód λ [FIT] Következmény Diagnosztika λS λDD λDU
RTD érzékelőelem szakadás 150 felső tartományon kívüli jel szakadásfigyelés 150 0 0
rövidzár 100 alacsony érték ellenálláshatár-figyelés 0 100 0
lassú drift lefelé 250 alacsony érték nincs 0 0 250
A/D átalakító befagyott vagy hibás érték 200 hibás érték referencia-összevetés (70%) 0 140 60
mikrovezérlő programfutási hiba 300 befagyott kimenet figyelőáramkör, RAM/ROM-teszt (90%) 0 270 30
kimeneti fokozat áram a felső határon 200 kioldás – 200 0 0
áram beragad közbenső értéken 150 befagyott érték áram-visszaolvasás (60%) 0 90 60
tápegység kiesés 150 0 mA, tartományon kívüli jel a logika kiold 150 0 0
összesen 1500 500 600 400

Az eredmények (6.4. ábra):

\[ \lambda_D = 600 + 400 = 1000~\text{FIT} = 1{,}0\cdot10^{-6}\,\text{h}^{-1}, \qquad DC = \frac{600}{1000} = 60\%, \qquad SFF = \frac{500 + 600}{1500} = 73{,}3\%. \]

A \(\lambda_{DU} = 4\cdot 10^{-7}\,\text{h}^{-1}\) és a \(\lambda_{DD} = 6\cdot 10^{-7}\,\text{h}^{-1}\) érték a 13. fejezet PFD-számításának bemenete. A legnagyobb rejtett veszélyes hozzájárulás az érzékelőelem lassú driftje (250 FIT). Ezt a diagnosztika nem fedi fel, de a két távadó jelének összevetése (eltérésfigyelés a biztonsági logikában) felfedné. Ez jó példája annak, hogyan javíthatja egy architektúraszintű döntés az eszközszintű mérőszámokat.

6.4. ábra. A TT-101 távadó meghibásodási rátájának megoszlása blokkok és kategóriák szerint.
Az FMEDA eredménye a felhasználástól is függ

Ugyanaz a meghibásodási mód az egyik alkalmazásban biztonságos, a másikban veszélyes lehet. A TT-101 felső tartományon kívüli jele magas hőmérsékletű kioldásnál biztonságos, de egy alacsony hőmérsékletű védelemnél (például fagyásvédelem) veszélyes. Ugyanígy a „0 mA” jel csak akkor biztonságos, ha a logika valóban kiold rá, és nem csak riaszt. Egy tanúsítvány FMEDA-adatai tehát mindig a tanúsítványban rögzített feltételek (safety manual) mellett érvényesek.

6.6. Az FMEA a gyakorlatban

6.6.1. Utógondozás

A javító intézkedések bevezetésének és nyomon követésének fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni. A bármilyen alaposan elkészített FMEA is csak kis értéket képvisel, ha nem követik intézkedések. Az FMEA-ért felelős személy feladata, hogy meggyőződjön az intézkedések bevezetéséről és hatásosságáról, például a műszaki rajzok, folyamatleírások és munkautasítások átnézésével, a gyártásellenőrzési terv (control plan) felülvizsgálatával. Az FMEA élő dokumentum: a tervezési koncepció idején el kell kezdeni, a fejlesztés során folyamatosan frissíteni kell, és a gyártási eszközök kiadása előtt teljessé kell tenni.

6.6.2. Szoftver-FMEA

Az FMEA szoftverre is alkalmazható, de másképp, mint a hardverre. A szoftverelemek (függvények, modulok, adatok) meghibásodási módjai: hibás érték, hiányzó vagy késve érkező kimenet, váratlan végrehajtás, hibás állapotátmenet, adatsérülés. A szoftver-FMEA nem a szoftver megbízhatóságát számszerűsíti (erre nem alkalmas, mert a szoftverhibák szisztematikusak), hanem azt vizsgálja, milyen hatása van egy szoftverhibának a rendszerre, és vannak-e ellene védelmek. Különösen hasznos olyan rendszerekben, ahol a hardvervédelem minimális, és a szoftver feladata a hardverhibák kezelése is (15. fejezet).

6.6.3. Erősségek és korlátok

Előnyök: következetes módszer; „válságmenedzsment” helyett kockázatkezelés; számszerűsített (bár sorrendi) kockázat; dokumentált tapasztalatok; célzott ok–hatás elemzés; a gyenge pontok és a javító intézkedések rendszeres feltárása.

Hátrányok: nagy időigény; szubjektív kockázatbecslés; a költségek és a haszon nehezen becsülhetők; jelentős utógondozást igényel; a többszörös meghibásodásokat, a közös okú hibákat és a komponensek közötti dinamikus kölcsönhatásokat nem kezeli. Az FMEA ott vált be leginkább, ahol a veszély mechanikai berendezésekből vagy villamos meghibásodásokból ered, és kevésbé a folyamatok dinamikájából. Ez utóbbira a HAZOP, a komplex irányítási kölcsönhatásokra az STPA alkalmasabb.

Az FMEA és a hibafa egymás kiegészítői: az FMEA alulról felfelé feltárja az egyes meghibásodási módokat, a hibafa felülről lefelé a kombinációikat. A gyakorlatban az FMEA eredménye gyakran a hibafa alapeseményeinek forrása.

Gyakorlat

A gyakorlati útmutató 4. laborjában egy böngészős FMEA-munkalappal dolgozol, amely ugyanarra a táblázatra egyszerre számol RPN-t és cselekvési prioritást, és megjelöli azokat a sorokat, ahol a két rangsor ellentmond egymásnak. A hozzá tartozó notebook az FMEDA-mérőszámokat számolja, és megmutatja, hogyan változik a DC és az SFF a diagnosztika fejlesztésével.

Összefoglalás
  • Az FMEA induktív, alulról felfelé haladó módszer, amely az egyes meghibásodási módok hatásait tárja fel; egyszeres, egymástól független hibákat vizsgál.
  • Az AIAG–VDA hét lépése: tervezés, struktúraelemzés, funkcióelemzés, meghibásodáselemzés (hatás–mód–ok lánc), kockázatelemzés, optimalizálás, dokumentálás.
  • Az RPN sorrendi skálák szorzata; egyenlő súlyozása, nem egyértelmű eloszlása és önkényes küszöbei miatt a rangsorolásra kevéssé alkalmas. Helyét a súlyosságot előtérbe helyező cselekvési prioritás vette át.
  • A 9–10-es súlyosságú meghibásodásokra a prioritási számtól függetlenül célzott intézkedés szükséges.
  • Az FMECA a meghibásodási módokat kritikusságuk (\(C_m = \lambda_p \alpha \beta t\)) szerint rangsorolja.
  • Az FMEDA a meghibásodási rátát biztonságos és veszélyes, észlelt és rejtett részekre bontja; eredménye a DC és az SFF, a PFD-számítás és az architekturális korlátok bemenete.
Önellenőrzés
  1. Mi a különbség a meghibásodási mód és a meghibásodás hatása között? Adj példát egy villamos motor tekercsszigetelésére!
  2. Két meghibásodási mód: (a) \(S=9\), \(O=3\), \(D=3\); (b) \(S=3\), \(O=6\), \(D=6\). Számold ki az RPN-t! Melyiket rangsorolja előbbre az RPN, és melyiket kellene?
  3. Egy eszköz meghibásodási rátái: \(\lambda_S = 300\) FIT, \(\lambda_{DD} = 450\) FIT, \(\lambda_{DU} = 250\) FIT. Mekkora a DC és az SFF?
  4. Miért függ az FMEDA eredménye attól, hogy milyen biztonsági funkcióban használjuk az eszközt?
Megoldás
  1. A meghibásodási mód az, ahogyan az elem nem teljesíti a funkcióját (például a tekercsszigetelés átüt, testzárlat alakul ki). A hatás az, amit a magasabb szinten vagy a felhasználó érzékel (a motor leáll, kiold a védelem, a hajtott berendezés megáll). Az ok a módot kiváltó jelenség (például túlmelegedés miatti szigetelésöregedés).
    1. \(RPN = 81\), (b) \(RPN = 108\). Az RPN a (b)-t rangsorolja előbbre, holott az (a) súlyossága 9 (a felhasználóra veszélyes), így annak kellene magasabb prioritást kapnia; a cselekvési prioritás logikája szerint is az (a) a fontosabb.
  2. \(DC = 450/(450+250) = 64{,}3\%\); \(SFF = (300+450)/(300+450+250) = 75\%\).
  3. Mert a meghibásodási mód biztonságos vagy veszélyes jellege a biztonsági funkció irányától függ (magas vagy alacsony határérték, energiával vagy energiamentesítéssel működő kioldás), és a diagnosztika hatása is attól függ, hogy a logika hogyan reagál a hibajelzésre (kiold vagy csak riaszt).
Továbbolvasás
  • AIAG, VDA (2019): Failure Mode and Effects Analysis – FMEA Handbook – a harmonizált autóipari módszertan, az AP-táblázatokkal (AIAG és VDA 2019).
  • IEC 60812:2018 – az FMEA és FMECA általános szabványa (IEC 2018).
  • Rausand, M. (2014): Reliability of Safety-Critical Systems, 7–8. fejezet – az FMEDA és a meghibásodási ráták felosztása (Rausand 2014).