Skip to main content

2.  Fogalmak: veszély, kockázat, biztonság, megbízhatóság

A biztonságtechnikában a pontos szóhasználat nem formalitás. Ha a tervező „veszélyről” beszél, a menedzser „kockázatról”, a szabvány pedig „veszélyes eseményről”, és mindhárman mást értenek rajta, akkor a kockázatértékelés eredménye értelmezhetetlen lesz. Ebben a fejezetben a könyv fogalmi alapjait rakjuk le a nemzetközi szabványok (ISO/IEC Guide 51, IEC 61508-4, IEC 60050-192) és az üzembiztonság-kutatás alapművének számító taxonómia (Avižienis és mtsai. 2004) szerint. Először a veszélytől a kárig vezető utat írjuk le, majd a kockázat és a biztonság fogalmát, végül a meghibásodások osztályozását, amelyre a III. rész kvantitatív módszerei épülnek.

Tanulási eredmények

A fejezet végére képes leszel

  • pontosan definiálni és megkülönböztetni a veszély, a veszélyes helyzet, a veszélyes esemény, a kár és a kockázat fogalmát;
  • elmagyarázni, mit jelent a biztonság, a funkcionális biztonság és a biztonsági funkció;
  • leírni az üzembiztonság (dependability) tulajdonságait, fenyegetéseit és eszközeit;
  • a hibaok–hiba–meghibásodás láncot több rendszerszinten alkalmazni;
  • osztályozni a meghibásodásokat (véletlenszerű és szisztematikus, biztonságos és veszélyes, észlelt és rejtett, közös okú).

2.1. A veszélytől a kárig

A biztonsági szabványok fogalomrendszerének közös alapja az ISO/IEC Guide 51:2014 (ISO/IEC 2014), amely a szabványírók számára rögzíti a biztonsággal kapcsolatos alapfogalmakat. A definíciók láncot alkotnak (2.1. ábra).

Kár, veszély, veszélyes helyzet, veszélyes esemény
  • Kár (harm): sérülés vagy az emberi egészség károsodása, illetve vagyontárgyak vagy a környezet károsodása.
  • Veszély (hazard): a kár lehetséges forrása.
  • Veszélyes helyzet (hazardous situation): olyan körülmény, amelyben ember, vagyontárgy vagy a környezet egy vagy több veszélynek ki van téve.
  • Veszélyes esemény (hazardous event): olyan esemény, amely kárt okozhat.
2.1. ábra. A veszélytől a kárig vezető út és a három beavatkozási pont: a veszély elkerülése, a veszélyes esemény megelőzése és a következmények csökkentése.

A veszély a rendszer tulajdonsága: a reaktorban tárolt reakcióhő, a jármű mozgási energiája, a robotkar tömege és sebessége. A veszély önmagában nem okoz kárt; ehhez az kell, hogy valaki vagy valami ki legyen téve neki (veszélyes helyzet), és bekövetkezzen egy esemény, amely a veszélyt kárrá alakítja. A műszaki rendszerekben tipikus veszélyhelyzet az, amikor egy anyag vagy berendezés a környezeténél magasabb energiaszinten van, és a működés eltér a tervezett állapottól.

A lánc három pontján lehet beavatkozni. A leghatékonyabb a veszély elkerülése vagy csökkentése: kevesebb veszélyes anyag, kisebb nyomás, kisebb sebesség. Ha a veszély nem szüntethető meg, a veszélyes esemény megelőzése következik, például egy védelmi funkcióval, amely leállítja a folyamatot, mielőtt a veszély kárrá alakulna. Végül a következmények csökkentése: kármentő, védőburkolat, légzsák, vészhelyzeti terv. Ez a sorrend a kockázatcsökkentés hierarchiájának alapja, amelyre a 3. fejezetben visszatérünk.

A veszélyeket a hatásuk és eredetük szerint is csoportosíthatjuk (2.1. táblázat). A könyv elsősorban a műszaki rendszerek belső veszélyeivel foglalkozik, de a természeti és a szándékos (biztonsági, security) veszélyek a kockázatértékelésnél külső hatásként jelennek meg.

2.1. táblázat. A veszélyek csoportosítása eredetük szerint
Eredet Példa veszélyre Tipikus veszélyes esemény Lehetséges kár
Mechanikai mozgó géprész, nyomás alatti tartály ütközés, becsípődés, tartályhasadás sérülés, halál, anyagi kár
Termikus, vegyi exoterm reakció, gyúlékony gőz megfutó reakció, robbanás, kibocsátás égés, mérgezés, környezetszennyezés
Villamos feszültség alatt álló rész áramütés, ív, tűz sérülés, halál
Sugárzás ionizáló sugárzás, lézer túladagolás, besugárzás egészségkárosodás
Természeti árvíz, földrengés, villám infrastruktúra-kiesés, tartályfelúszás közvetett műszaki baleset
Szándékos kibertámadás, szabotázs jogosulatlan beavatkozás a vezérlésbe bármelyik fenti

2.2. Kockázat

Kockázat

Kockázat (risk): a kár bekövetkezése valószínűségének és a kár súlyosságának együttese (ISO/IEC 2014).

A definíció szándékosan nem mondja meg, hogyan kell a két összetevőt „összekombinálni”. A legegyszerűbb, a mérnöki gyakorlatban gyakran használt forma a szorzat, a várható kár:

\[ R = F \cdot C, \tag{2.1}\]

ahol \(F\) a veszélyes esemény gyakorisága (például 1/év), \(C\) a következmény súlyossága (például halálesetek száma vagy pénzben kifejezett kár). Ha a rendszerben több, egymást kizáró veszélyes forgatókönyv lehetséges, a teljes kockázat ezek összege:

\[ R = \sum_{i=1}^{n} F_i \, C_i . \tag{2.2}\]

Várható kár két forgatókönyvből

Egy tárolótelepen két veszélyes forgatókönyvet azonosítottak. A kisebb tömítetlenség becsült gyakorisága \(F_1 = 0{,}1/\text{év}\), kára \(C_1 = 2\) millió Ft; a tartály katasztrofális meghibásodásáé \(F_2 = 10^{-4}/\text{év}\), kára \(C_2 = 5\) milliárd Ft. A várható éves kár

\[ R = 0{,}1 \cdot 2 \cdot 10^6 + 10^{-4} \cdot 5 \cdot 10^9 = 2 \cdot 10^5 + 5 \cdot 10^5 = 7 \cdot 10^5~\text{Ft/év}. \]

A két forgatókönyv várható kára azonos nagyságrendű, mégsem egyenértékűek: a második ritka, de katasztrofális esemény, amely a vállalat létét is veszélyeztetheti, és emberéleteket követelhet. Az ilyen esetekben a várható érték önmagában nem elég a döntéshez. A 3. fejezet ezért a kockázat elfogadhatóságát a gyakoriság és a súlyosság kétdimenziós terében vizsgálja.

A kockázat fogalmát árnyalja, hogy kit érint. Az egyéni kockázat (individual risk) annak a valószínűsége, hogy egy meghatározott személy egy év alatt meghal (vagy megsérül) a vizsgált tevékenység miatt. A társadalmi kockázat (societal risk) azt fejezi ki, milyen gyakorisággal következnek be adott számú áldozatot követelő balesetek. A kettő különbözik: egy ritkán lakott környezetben álló üzem egyéni kockázata nagy lehet a kerítés mellett, a társadalmi kockázata mégis kicsi, és fordítva. Mindkettő mérőszámaival a 3. fejezet foglalkozik.

Veszély vagy kockázat?

A két szó a köznyelvben összemosódik, de a biztonságtechnikában nem cserélhető fel. A veszély a kár forrása, a kockázat a kár valószínűségének és súlyosságának együttese. „Ennek a gépnek nagy a veszélye” helyett pontosabb így: „a gép mozgó részei veszélyt jelentenek; a kezelő becsípődésének kockázata nem elfogadható”. Egy nagy veszély (például egy atomreaktor maghője) kis kockázattal is társulhat, ha a védelmi rendszerek miatt a kár bekövetkezése rendkívül valószínűtlen.

2.3. Biztonság és funkcionális biztonság

Biztonság, tolerálható kockázat
  • Biztonság (safety): nem tolerálható kockázattól való mentesség (ISO/IEC 2014).
  • Tolerálható kockázat (tolerable risk): az a kockázatszint, amelyet adott körülmények között, a társadalom aktuális értékrendje alapján elfogadnak.

A definíció két fontos dolgot mond ki. Először, a biztonság nem a kockázat teljes hiánya: kockázatmentes rendszer nem létezik, ezért a biztonság mindig egy elfogadott maradó kockázathoz viszonyítva értelmezhető. Másodszor, a „tolerálható” szint nem a mérnök egyéni döntése, hanem társadalmi, jogi és szervezeti megállapodás eredménye. Az, hogy mi számít elfogadhatónak, iparáganként, országonként és koronként változik.

A tervezés során a kockázat három szintjét érdemes megkülönböztetni:

  • az eredeti kockázat az, amelyet a rendszer védelmi intézkedések nélkül jelentene;
  • a tolerálható kockázat a cél;
  • a maradó kockázat (residual risk) az, amely a kockázatcsökkentő intézkedések után megmarad; sikeres kockázatkezelés esetén ez nem nagyobb a tolerálható kockázatnál.

A nem azonosított kockázat külön figyelmet érdemel: az a kockázat, amelyet egyik elemzés sem tárt fel. Ezt nem lehet közvetlenül csökkenteni, csak a veszélyazonosítás alaposságával és a módszerek sokféleségével szűkíteni.

2.3.1. Funkcionális biztonság

A modern műszaki rendszerekben a kockázatcsökkentés jelentős részét villamos, elektronikus és programozható elektronikus (E/E/PE) rendszerek végzik: a reaktor hőmérséklet-védelme, a jármű blokkolásgátlója, a robot sebességfelügyelete. Az IEC 61508 (IEC 2010) ezért vezette be a funkcionális biztonság fogalmát.

Funkcionális biztonság, biztonsági funkció, biztonsági rendszer
  • Funkcionális biztonság (functional safety): a teljes biztonság azon része, amely az irányított berendezéssel és annak irányítórendszerével kapcsolatos, és amely az E/E/PE biztonsági rendszerek és más kockázatcsökkentő intézkedések helyes működésétől függ.
  • Irányított berendezés (equipment under control, EUC): az a gép, berendezés vagy üzem, amelynek veszélyeit a biztonsági funkciók kezelik.
  • Biztonsági funkció (safety function): az a funkció, amelyet egy biztonsági rendszer valósít meg, hogy egy meghatározott veszélyes eseményre vonatkozóan az irányított berendezés biztonságos állapotát elérje vagy fenntartsa.
  • Biztonsági rendszer (safety-related system): az a rendszer, amely a szükséges biztonsági funkciókat megvalósítja, és ehhez elegendő biztonsági integritással rendelkezik.

A funkcionális biztonság tehát nem a teljes biztonságot jelenti. A tartály falvastagsága, a robbanásbiztos kialakítás vagy a védőkorlát a biztonság része, de nem a funkcionális biztonságé, mert nem egy irányítórendszer helyes működésén múlik. Ugyanakkor a funkcionális biztonság szemlélete (meghatározott funkció, meghatározott integritás, igazolt teljesítés) a mechanikai és az emberi védelmi rétegekre is jól alkalmazható.

A biztonsági integritás (safety integrity) annak valószínűsége, hogy a biztonsági rendszer a megkövetelt biztonsági funkciókat meghatározott körülmények között, meghatározott időtartam alatt kielégítően végrehajtja. Ennek diszkrét lépcsői a biztonsági integritási szintek (SIL), amelyekkel a 4. és a 13. fejezet foglalkozik.

2.3.2. Az alapfolyamat-irányítás és a védelmi rendszer

A folyamatiparban az irányított berendezést két, egymástól független rendszer felügyeli (2.2. ábra). Az alapfolyamat-irányító rendszer (basic process control system, BPCS) a normál üzemet valósítja meg: szabályozza a hőmérsékletet, a nyomást és a szintet. A biztonsági műszerezett rendszer (safety instrumented system, SIS) csak akkor lép működésbe, ha a folyamat a biztonságos tartományból kilép, és ilyenkor biztonságos állapotba viszi azt (például leállítja az adagolást).

2.2. ábra. Az alapfolyamat-irányítás és a független biztonsági rendszer. A két rendszer viselkedése és jellemző hibái alapvetően különböznek.

A két rendszer hibáinak jellege eltérő (2.2. táblázat). Az alapirányítás folyamatosan aktív, ezért hibái hamar kiderülnek: a kezelő látja, ha a szabályozott jellemző eltér az alapjeltől, és beavatkozik. A védelmi rendszer passzív: hónapokig vagy évekig nem kap igényt, és ha közben egy eleme meghibásodik, az rejtve maradhat egészen a következő igényig. Ezért kell a védelmi rendszert rendszeresen, a valós működést utánzó bizonyító erejű vizsgálattal (proof test) ellenőrizni, amely feltárja a rejtett hibákat, és a rendszert a lehető legjobban az „újszerű” állapotába hozza vissza.

2.2. táblázat. Az alapirányítás és a védelmi rendszer jellemző meghibásodási módjai
Alapfolyamat-irányítás (BPCS) Védelmi rendszer (SIS)
A beavatkozó szerv véghelyzetbe szorul vagy beragad Igénykor nem működik (veszélyes meghibásodás)
A szabályozó kimenete túl nagy vagy túl kicsi Késve működik (veszélyes meghibásodás)
A távadó jele vagy a beavatkozó mozgása akadozik Igény nélkül működik, téves leállítás (biztonságos meghibásodás)
A hiba üzem közben kiderül A veszélyes hiba rejtve maradhat a következő igényig vagy proof tesztig

A két rendszer függetlenségét a szabványok kezdettől fogva megkövetelik. Az 1990-es évek közepéig a fizikai szétválasztás volt az egyetlen elfogadott megoldás. Ma, amikor mindkét funkciót programozható eszközök valósítják meg, a szabványok (IEC 61511) a funkcionális függetlenséget követelik: külön érzékelőket, külön logikai egységet és külön beavatkozó szerveket (vagy ezek igazoltan független részeit). Az adatkommunikáció közös hálózaton is történhet, ha nem befolyásolhatja a védelmi funkció működését. A függetlenség hiánya, ahogyan Buncefield példáján láttuk, a rétegzett védelem egyik leggyakoribb gyengesége.

2.4. Az üzembiztonság fogalomrendszere

A biztonság csak az egyik tulajdonsága annak, amit az angol szakirodalom dependability néven foglal össze, és amelyet ebben a könyvben üzembiztonságnak nevezünk: a rendszer azon képessége, hogy olyan szolgáltatást nyújtson, amelyben jogosan meg lehet bízni. Avižienis, Laprie, Randell és Landwehr 2004-es tanulmánya ennek egységes taxonómiáját adta meg (Avižienis és mtsai. 2004), amelyet a 2.3. ábra foglal össze.

2.3. ábra. Az üzembiztonság fogalomrendszere: tulajdonságok, fenyegetések és eszközök Avižienis és munkatársai nyomán.
Az üzembiztonság tulajdonságai
  • Rendelkezésre állás (availability): a rendszer adott időpontban kész a helyes működésre.
  • Megbízhatóság (reliability): a rendszer adott időtartamon át folyamatosan helyesen működik.
  • Biztonság (safety): a rendszer működése nem okoz katasztrofális következményt a felhasználókra és a környezetre.
  • Integritás (integrity): a rendszer nem változik meg nem megengedett módon.
  • Karbantarthatóság (maintainability): a rendszer javítható és módosítható.

A magyar szakirodalomban a reliability fordítására a megbízhatóság és a hibamentesség szó egyaránt használatos. Ebben a könyvben a megbízhatóság szót a szűkebb, matematikailag pontos értelemben használjuk: annak valószínűsége, hogy a rendszer egy adott időtartamon át hibamentesen működik. Ezt az \(R(t)\) megbízhatósági függvény írja le (8. fejezet).

A megbízhatóság és a rendelkezésre állás különbségét érdemes kiemelni. A megbízhatóság a \([0,t]\) intervallum egészére vonatkozik: az első meghibásodásig eltelt időről szól. A rendelkezésre állás egy adott pillanatra vonatkozik: lehet, hogy a rendszer közben többször meghibásodott, de a vizsgált pillanatban (a javítás után) éppen működik. Javítható rendszereknél a rendelkezésre állás tartósan magas lehet akkor is, ha a megbízhatóság hosszú időre nézve közel nullára csökken. Ha a meghibásodások közötti átlagos idő (MTTF) \(T_1\), az átlagos helyreállítási idő (MTTR) \(T_2\), akkor hosszú távon a rendelkezésre állás

\[ A = \frac{T_1}{T_1 + T_2} = \frac{\text{MTTF}}{\text{MTTF}+\text{MTTR}}. \tag{2.3}\]

Ezt az összefüggést a 12. fejezetben Markov-modellből vezetjük le.

A biztonság és a megbízhatóság között sajátos feszültség is lehet. Egy olyan védelmi rendszer, amely minden kétes helyzetben leállítja a folyamatot, biztonságos, de a gyakori téves leállítások rontják a rendelkezésre állást, és arra csábítják a kezelőket, hogy áthidalják a védelmet. Egy jól tervezett rendszer mindkét szempontot egyensúlyban tartja; ezt a 13. fejezetben a téves leállítások gyakoriságának (spurious trip rate) elemzésével is vizsgáljuk.

2.5. Hibaok, hiba, meghibásodás

A magyar „hiba” szó három különböző angol fogalmat takar, és a pontos elemzéshez ezeket szét kell választani.

A hibaok–hiba–meghibásodás lánc
  • Meghibásodás (failure): az az esemény, amikor a rendszer által nyújtott szolgáltatás eltér a helyes szolgáltatástól. Más megfogalmazásban: a rendszer elveszíti azt a képességét, hogy a megkövetelt funkciót ellássa.
  • Hiba (error): a rendszer állapotának az a része, amely a meghibásodáshoz vezethet; hibás belső állapot.
  • Hibaok (fault): a hiba megállapított vagy feltételezett oka.

A lánc működése: egy hibaok (például egy forrasztási repedés vagy egy szoftverben elírt határérték) sokáig szunnyadhat (dormant fault), amíg egy bemenet vagy egy környezeti feltétel aktiválja, és hibás belső állapotot hoz létre. Ha a hibás állapot eléri a rendszer kimenetét, és a szolgáltatás eltér a helyestől, meghibásodás következik be.

A lánc rekurzív (2.4. ábra): az alacsonyabb rendszerszint meghibásodása a magasabb szint szempontjából hibaok. Az érzékelő meghibásodása a biztonsági funkció hibaoka, a biztonsági funkció meghibásodása a reaktor szintjén hibaok, amely egy igény (a hűtés kiesése) esetén balesethez vezet. Az ISO 26262 fogalomhasználatában a jármű (az item) szintjén megjelenő meghibásodás a veszély, míg egy komponens meghibásodása a jármű szintjén hibaokként jelenik meg.

2.4. ábra. A hibaok–hiba–meghibásodás lánc rekurzív terjedése a rendszerszintek között a ReaktorVéd példáján.

Ez a rekurzió a hibafa-elemzés lényege: a csúcseseménytől lefelé haladva minden szinten megkeressük azokat a hibaokokat, amelyek az adott szint meghibásodásához vezetnek (10. fejezet). Az FMEA a lánc másik irányát követi: egy alkatrész meghibásodásából kiindulva felfelé keresi a hatásokat (6. fejezet).

2.6. A meghibásodások osztályozása

2.6.1. Véletlenszerű és szisztematikus meghibásodások

Az IEC 61508 két alapvetően különböző meghibásodásfajtát különböztet meg, és ez a megkülönböztetés a funkcionális biztonság egész módszertanát meghatározza.

Véletlenszerű hardvermeghibásodás és szisztematikus meghibásodás
  • Véletlenszerű hardvermeghibásodás (random hardware failure): véletlen időpontban bekövetkező meghibásodás, amely a hardver egy vagy több lehetséges degradációs mechanizmusából ered (öregedés, kopás, korrózió, félvezető-meghibásodás).
  • Szisztematikus meghibásodás (systematic failure): olyan meghibásodás, amely determinisztikusan egy meghatározott okra vezethető vissza, és csak a terv, a gyártási folyamat, az üzemeltetési eljárás, a dokumentáció vagy más tényező módosításával szüntethető meg.

A véletlenszerű meghibásodások egy alkatrész-populációban statisztikailag jól leírhatók: a meghibásodási ráta mérhető, adatbázisokban gyűjthető, és valószínűségi modellekkel számolható. A szisztematikus meghibásodások ezzel szemben nem „ritkák” vagy „gyakoriak”, hanem vagy jelen vannak a rendszerben, vagy nincsenek. Egy specifikációs hiba minden példányban ott van, és mindig ugyanazon feltételek mellett aktiválódik. Az Ariane 5 mindkét inerciális egysége azért hibásodott meg egyszerre, mert ugyanaz a szisztematikus hiba volt bennük.

A szoftverhibák kivétel nélkül szisztematikusak: a szoftver nem kopik, nem öregszik, nem romlik el véletlenszerűen. Ezért a szoftver biztonsági integritását nem lehet meghibásodási rátával igazolni; helyette a fejlesztési folyamat szigorúságát (módszerek, verifikáció, független értékelés) kell a megkövetelt integritáshoz igazítani (15. fejezet). Ugyanez igaz a hardver tervezési hibáira is.

2.6.2. Biztonságos és veszélyes, észlelt és rejtett meghibásodások

A védelmi rendszerek elemzésében a meghibásodásokat két szempont szerint osztályozzuk (2.5. ábra):

  • biztonságos meghibásodás (safe failure): nem akadályozza a biztonsági funkciót, sőt gyakran kiváltja (például téves leállítás); veszélyes meghibásodás (dangerous failure): megakadályozza, hogy a biztonsági funkció igény esetén működjön;
  • észlelt meghibásodás (detected): a beépített diagnosztika (önteszt, plauzibilitásvizsgálat, figyelőáramkör) felfedi; rejtett meghibásodás (undetected): csak igénykor vagy a proof teszt során derül ki.
2.5. ábra. A meghibásodási ráta felosztása biztonságos/veszélyes és észlelt/rejtett részekre. A veszélyes, rejtett meghibásodások (\(\lambda_{DU}\)) a biztonsági funkció integritásának fő meghatározói.

A négy részráta közül a veszélyes, rejtett (\(\lambda_{DU}\)) a legkritikusabb: ez az a meghibásodás, amely csendben megfosztja a rendszert a védelemtől. A diagnosztikai lefedettség (diagnostic coverage, DC) azt fejezi ki, hogy a veszélyes meghibásodások mekkora hányadát fedi fel a diagnosztika:

\[ DC = \frac{\lambda_{DD}}{\lambda_{DD} + \lambda_{DU}} . \tag{2.4}\]

Ezek a részráták az FMEDA (6. fejezet) eredményei, és a 13. fejezet PFD-számításának bemenő adatai.

2.6.3. Független, közös okú és kaszkád meghibásodások

A megbízhatósági modellek legtöbbje feltételezi, hogy az elemek egymástól függetlenül hibásodnak meg. A valóságban ez a feltevés gyakran sérül:

  • Közös okú meghibásodás (common cause failure, CCF): két vagy több elem meghibásodása, amelyek egyetlen közös okra vezethetők vissza (közös tápellátás, azonos tervezési hiba, közös környezeti hatás, például hő, nedvesség vagy rezgés, közös karbantartási hiba).
  • Közös módusú meghibásodás (common mode failure): több elem ugyanazon a módon hibásodik meg. Gyakran a közös ok következménye, de nem feltétlenül.
  • Kaszkád meghibásodás (cascading failure): egy elem meghibásodása más elemek meghibásodását idézi elő (például egy rövidzár kiold egy közös biztosítékot).
  • Kétpontos meghibásodás (dual-point failure, ISO 26262): két független hiba együttese sért meg egy biztonsági célt, tipikusan egy biztonsági elem és az azt védő biztonsági mechanizmus egyidejű meghibásodása.

A közös okú meghibásodás a redundáns rendszerek legfontosabb korlátja. Két azonos elem párhuzamos kapcsolása elméletben a meghibásodási valószínűség négyzetére csökkenti a kockázatot, a gyakorlatban azonban a közös okú rész gyakran nagyságrendekkel nagyobb, mint a független rész. A 13. fejezet számpéldájában a ReaktorVéd két redundáns szelepének PFD-jéből a közös okú tag nagyjából 89%-ot tesz ki.

2.6.4. Időbeli lefolyás és mérték szerint

A meghibásodások az időbeli lefolyásuk szerint lehetnek tartósak (permanent), átmenetiek (transient, például egy sugárzás okozta bitátbillenés) és időszakosak (intermittent, például egy laza csatlakozó). Az átmeneti hibaok rövid ideig hat, de a következménye tartós lehet: egy átbillent bit a memóriában hibás vezérlőjelhez vezethet. A működőképesség elvesztésének mértéke szerint degradációs, részleges, teljes és katasztrofális meghibásodást különböztetünk meg; a fokozatosan kialakuló (degradációs) meghibásodások előrejelzése a prediktív karbantartás tárgya.

2.7. A hibák kezelésének négy eszköze

Avižienis és munkatársai a hibák elleni védekezés négy alapvető eszközét különböztetik meg (Avižienis és mtsai. 2004):

  1. Hibamegelőzés (fault prevention): a hibaokok keletkezésének megakadályozása gondos specifikációval, bevált tervezési elvekkel, minőségirányítással, képzéssel.
  2. Hibatűrés (fault tolerance): a szolgáltatás fenntartása hibaok jelenlétében is, redundanciával, diagnosztikával, hibaelszigeteléssel és biztonságos állapotba vezérléssel.
  3. Hibaeltávolítás (fault removal): a hibaokok felderítése és megszüntetése verifikációval (felülvizsgálat, analízis, tesztelés) a fejlesztés során, illetve karbantartással az üzemeltetés során.
  4. Hibaelőrejelzés (fault forecasting): a jelen lévő hibaokok számának, a jövőbeli előfordulásuknak és következményeiknek becslése megbízhatósági modellekkel és elemzésekkel.

Egyik eszköz sem tökéletes önmagában. A hibamegelőzés nem garantálja, hogy nem marad hiba a rendszerben; a hibatűrés a közös okú hibák ellen korlátozottan hatékony; a tesztelés csak a hibák jelenlétét mutathatja ki, a hiányukat nem; az előrejelzés pedig csak annyira jó, amennyire a modell és az adatok. A biztonságkritikus rendszerek fejlesztése ezért mindig a négy eszköz összehangolt alkalmazása. A szabványok követelményrendszere is ezt tükrözi: a véletlenszerű hardvermeghibásodások ellen elsősorban a hibatűrés és az előrejelzés (kvantitatív célértékek), a szisztematikus meghibásodások ellen a hibamegelőzés és a hibaeltávolítás (folyamatkövetelmények) véd.

2.8. A futó esetek fogalmi térképe

ReaktorVéd: veszély, veszélyes esemény, kár
  • Irányított berendezés: a 6 m³-es félszakaszos keverős reaktor a hűtőköpennyel, az adagolórendszerrel és a hűtővízkörrel.
  • Veszély: az exoterm reakció hőtermelése és a reaktorban felhalmozódó, még el nem reagált reaktáns.
  • Veszélyes helyzet: a reakciós fázisban a reaktor hűtése csak a hűtővízkörön múlik, és a reaktor közelében kezelők dolgoznak.
  • Veszélyes esemény: a hűtés kiesése után a hőmérséklet megfut, a nyomás a tervezési nyomás fölé nő, és a reaktor felhasad.
  • Kár: a közelben tartózkodók halálos sérülése, mérgező anyag kibocsátása, a berendezés megsemmisülése.
  • Biztonsági funkció: „Ha bármelyik hőmérséklet-távadó a 95 °C-os határértéket meghaladja, a biztonsági rendszer 10 másodpercen belül zárja az adagoló vezeték mindkét gyorszáró szelepét.”
VészFék: egy funkció, két veszély

A vészfékező asszisztens kétféleképpen okozhat kárt. Ha indokolatlanul fékez (például egy híd árnyékát akadálynak érzékeli), a hátulról érkező jármű ráfuthat. Ha nem fékez, amikor kellene, a frontális ütközés elmarad megakadályozásra. Az első tipikusan meghibásodás vagy téves érzékelés következménye, a második gyakran az érzékelés teljesítőképességének korlátja (például ködben). A két veszély más-más szabvány fogalmaival kezelhető: az előbbi főként az ISO 26262 (funkcionális biztonság), az utóbbi az ISO 21448 (a rendeltetésszerű funkció biztonsága) tárgya (18. fejezet).

KoboCella: a veszély az együttműködésből fakad

A kollaboratív robotcellában a fő veszély a robotkar mozgási energiája és szorítóereje. A veszélyes helyzet maga a munka célja: a szerelő és a robot közös munkatérben dolgozik. A veszélyes esemény az ütközés vagy a becsípődés, a kár a szerelő sérülése. A cella biztonsági funkciói (sebesség- és távolságfelügyelet, erő- és teljesítménykorlátozás) nem megszüntetik a veszélyes helyzetet, hanem a kár súlyosságát és valószínűségét tartják elfogadható szinten.

Összefoglalás
  • A veszély a kár forrása; a kockázat a kár valószínűségének és súlyosságának együttese; a biztonság a nem tolerálható kockázattól való mentesség.
  • A kockázatcsökkentés három pontja: a veszély elkerülése, a veszélyes esemény megelőzése, a következmények csökkentése.
  • A funkcionális biztonság az E/E/PE biztonsági rendszerek helyes működésén múló biztonság; a biztonsági funkciót meghatározott integritással kell megvalósítani.
  • Az üzembiztonság tulajdonságai a rendelkezésre állás, a megbízhatóság, a biztonság, az integritás és a karbantarthatóság.
  • A hibaok–hiba–meghibásodás lánc rekurzív: az alsóbb szint meghibásodása a felsőbb szint hibaoka.
  • A véletlenszerű hardvermeghibásodások valószínűségi modellekkel, a szisztematikus meghibásodások (köztük minden szoftverhiba) folyamatkövetelményekkel kezelhetők.
  • A veszélyes, rejtett meghibásodás (\(\lambda_{DU}\)) és a közös okú meghibásodás a védelmi rendszerek legfontosabb gyengeségei.
Önellenőrzés
  1. Egy autópálya-alagútban a szellőztetés kiesése esetén a levegő szén-monoxid-koncentrációja megnőhet. Nevezd meg a veszélyt, a veszélyes helyzetet, a veszélyes eseményt és a kárt!
  2. Miért nem lehet a szoftver biztonsági integritását meghibásodási rátával igazolni?
  3. Egy rendszer meghibásodásai közötti átlagos idő 2000 óra, az átlagos javítási idő 10 óra. Mekkora a hosszú távú rendelkezésre állás? Mit mond ez a rendszer megbízhatóságáról 5000 órás időtartamra?
  4. Egy nyomástávadó veszélyes meghibásodási rátája \(\lambda_D = 2\cdot 10^{-6}\,\text{h}^{-1}\), amelyből a diagnosztika \(1{,}2\cdot 10^{-6}\,\text{h}^{-1}\)-et fed fel. Mekkora a diagnosztikai lefedettség és a \(\lambda_{DU}\)?
Megoldás
  1. Veszély: a mérgező szén-monoxid (a járművek kipufogógáza). Veszélyes helyzet: az alagútban járművek és utasok tartózkodnak, a szellőztetés kiesett. Veszélyes esemény: a koncentráció az egészségre ártalmas szint fölé nő, miközben az emberek nem tudják elhagyni az alagutat (például torlódás miatt). Kár: mérgezés, haláleset.
  2. Mert a szoftverhibák szisztematikusak: nem véletlen időpontban, egymástól függetlenül következnek be, hanem determinisztikusan, meghatározott bemenetek és állapotok mellett, minden példányban azonosan. A meghibásodási ráta fogalma egy populáció véletlenszerű meghibásodásaira értelmes; a szoftver integritását a fejlesztési folyamat szigorúságával kell biztosítani.
  3. \(A = 2000/(2000+10) \approx 0{,}995\). Ez a rendelkezésre állás nagy, de nem mond semmit arról, hogy az első meghibásodás előtt a rendszer kibír-e 5000 órát. Exponenciális élettartam esetén \(R(5000) = e^{-5000/2000} \approx 0{,}082\), vagyis a rendszer 92%-os valószínűséggel meghibásodik ennyi idő alatt, csak gyorsan javítják.
  4. \(DC = 1{,}2/2{,}0 = 60\%\), \(\lambda_{DU} = 2\cdot 10^{-6} - 1{,}2\cdot 10^{-6} = 8\cdot 10^{-7}\,\text{h}^{-1}\).
Továbbolvasás
  • Avižienis, A. et al. (2004): Basic concepts and taxonomy of dependable and secure computing. IEEE TDSC 1(1), 11–33 – az üzembiztonsági fogalmak alapműve (Avižienis és mtsai. 2004).
  • ISO/IEC Guide 51:2014 – a biztonsági alapfogalmak forrása a szabványírók számára (ISO/IEC 2014).
  • Rausand, M. (2014): Reliability of Safety-Critical Systems. Wiley, 2–3. fejezet – a meghibásodások osztályozása a védelmi rendszerek nézőpontjából (Rausand 2014).